A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)
1983-02-01 / 2. szám
87 lanság rohamosan terjed, a családok széthullása fokozódik, az alkoholizmus és az öngyilkosság továbbra is szedi áldozatait, továbbá állandóan növekszik a paphiány, és félő, hogy a lelkipásztorkodás rövidesen szétesik. A belső egyházi és lelkipásztori problémák hatékonyabb megoldását Magyarországon főleg három tényező gátolja. 1) A háború után több mint másfél évtizeden keresztül erős egyházüldözés folyt az országban. Akkor is, éppúgy, mint ma, a közhatalom a materializmus megvalósítására törekedett. Az 1964-es részleges megegyezés nem teremtette meg a liberális, azaz pártatlan laicista államot, mely valóban szétválasztja az egyházat az államtól. Az állam továbbra is ragaszkodik ideológiai célkitűzéseihez és a társadalmat átalakító programjához. Ebben biztosít bizonyos autonóm működési lehetőséget a népfront-politika keretén belül az egyház számára. Az állam kiterjedt intervenciós rendszer által maga gondoskodik arról, hogy a szocializmus építésében való részvétel az általa megkívánt formában történjen. A „politikai hasznosság” elvének sokszor az egyház vezetőin keresztül is történő erőltetése nemegyszer olyan formában történik, mely a hívek felfogásában az evangéliumi normákkal nehezen összeegyeztethető, és így a magyar egyház önazonosságának súlyos megterheléséhez vezet. A „tárgyaló egyház” és a „tiszta evangéliumi elveket követő egyház" Magyarországon, sajnos, gyakran használt ellentétpár. A Magyar Püspöki Kar 1979-ben í
