A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)

1983-02-01 / 2. szám

87 lanság rohamosan terjed, a családok széthullása fokozódik, az alko­holizmus és az öngyilkosság továbbra is szedi áldozatait, továbbá ál­landóan növekszik a paphiány, és félő, hogy a lelkipásztorkodás rö­videsen szétesik. A belső egyházi és lelkipásztori problémák hatékonyabb meg­oldását Magyarországon főleg három tényező gátolja. 1) A háború után több mint másfél évtizeden keresztül erős egyház­üldözés folyt az országban. Akkor is, éppúgy, mint ma, a közhatalom a materializmus megvalósítására törekedett. Az 1964-es részleges meg­egyezés nem teremtette meg a liberális, azaz pártatlan laicista álla­mot, mely valóban szétválasztja az egyházat az államtól. Az állam to­vábbra is ragaszkodik ideológiai célkitűzéseihez és a társadalmat áta­lakító programjához. Ebben biztosít bizonyos autonóm működési le­hetőséget a népfront-politika keretén belül az egyház számára. Az állam kiterjedt intervenciós rendszer által maga gondoskodik arról, hogy a szocializmus építésében való részvétel az általa megkívánt for­mában történjen. A „politikai hasznosság” elvének sokszor az egyház vezetőin keresztül is történő erőltetése nemegyszer olyan formában történik, mely a hívek felfogásában az evangéliumi normákkal nehe­zen összeegyeztethető, és így a magyar egyház önazonosságának sú­lyos megterheléséhez vezet. A „tárgyaló egyház” és a „tiszta evangé­liumi elveket követő egyház" Magyarországon, sajnos, gyakran hasz­nált ellentétpár. A Magyar Püspöki Kar 1979-ben í

Next

/
Thumbnails
Contents