A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)
1983-02-01 / 2. szám
88 További nehézséget jelent az az önmagában érthető körülmény, hogy a stabilitást rendkívül fontosnak tartó állami vezetés a pasztorációban vagy egyházi adminisztrációban tervezett minden változtatáshoz csak könnyen kézben tartható „kis lépések" formájában járul hozzá. A politikai stabilitást azonban nem az egyház esetleges önhatalmú eljárása vagy „túlkapása" veszélyezteti, hanem a politikai vezető réteg konzervatív szárnya, mely az 1950-ben, a személyi kultusz idejében lefektetett egyházpolitika minden módosításában a szocialista vívmányok feladását véli felfedezni, és fékezi az állam és az egyház közötti viszony tárgyi alapon történő kibontakozását. 2) A lelkipásztori problémák megoldását akadályozza a magyar egyházban még mindig ható „jozefinista hagyomány" is. Az államhatalommal évszázadokon át harmonikus kapcsolatban élő egyház nehezen tudja a beidegzett lojalitását összeegyeztetni olyan magatartással, mely nyomatékosan képviseli az egyházi közösség érdekeit az állam- hatalommal szemben. A megkülönböztetésben gyakorlatlan egyházi gondolkodás, mely csak a „politikai hatalommal való szívélyes viszony" vagy az „államot támadó teátrális gesztusok" alternatíváját ismeri, a felmerülő kérdések megoldását természetszerűleg az első módon keresi, és kevésbé a tárgyi alapon álló bizonyítások útjának sokszor fáradtságos megoldásait. Ennek a magatartásnak kétségtelen előnye, hogy biztosítja az állammal való jó viszonyt, de elmulaszt egy sor lehetőséget, amit a „kis lépések" útján kiaknázhatna, vagy egyenesen elveszít olyan eredményeket, melyeket a kis lépések útján már elért, mivel belemegy az egyház számára hátrányos „lerendezésbe", mint ahogy ez pl. 1974-ben a templomi hitoktatás kérdésében történt. 3) Késleltette továbbá a lényeges lelkipásztori kérdések megoldásán való munkálkodást a magyar egyház belső integrációjának hiánya: az együttműködés és a munkamegosztás elégtelensége, az evangélizáció szempontjából másodrendű kérdések időt és energiát rabló előtérbe helyezése, a tekintélyi elv túltengése, a belső dialógus gyengesége, a zsinat által megkívánt belső egyházi reformok elhanyagolása. A magyar főpásztorok Szent Péter utódjánál A főpásztorok az ad limina látogatásra — a pápa megállapítása szerint is - jól felkészültek. Az egyházmegyéikről adott írásbeli és szóbeli jelentésük kellő tájékoztatásul szolgált a pápának a magyar egyház helyzetéről, átfogó képet adott a fennálló problémákról, és így a pápa szavai szerint alapul szolgált számára az összegyűlt püspökök előtt elmondott beszédének elemzéséhez és pasztorális javaslatainak. A pápa mint született lengyel ezen túlmenően is jól ismeri a ma-
