A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)
1983-02-01 / 2. szám
82 Ezért aztán félelmet nem ismerve — vagy legalábbis legyőzve azt — járta a környék menekült- táborait és kórházait. Egyszer lóháton útkereszteződéshez ért, és rengeteg emberrel találkozott, akik Tananarive felé menekültek. Egy magát már éppen csak vonszolni tudó fiúnak adta lovát, és gyalog folytatta útját. De nem sokáig, mert egy felkelő csapat ekkor megtámadta a menekülteket. Elkapták és az erdőbe hurcolták. Este aztán — mivel nem tudtak foglyukkal mit kezdeni — felajánlották neki: „Ha felhagy az evangélium terjesztésével, elengedjük!" Rövid volt válasza: „Szívesebben halok meg!” Sortüzet nyitottak rá. Gyilkosaiért és nyájáért hangosan elnyöszörgött imájának furkósbottal vetettek véget. 1896. június 8. volt. 1965. október 17-én avatta boldoggá VI. Pál pápa. Működése területén kívül nem is igen ismerik. v v v v v Feltörhet belőlünk a kérdés és a sajnálkozás: Hol is kezdődhetett ennek az embernek a szentté válása? Milyen kár, hogy olyan kevesen hallanak róla! Erre a mondatra talán elég válasznak egy név is: JÉZUS KRISZTUS ISTEN FIA MEGVÁLTÓ. Amikor Krisztus feltétel nélküli követésére adta magát Berthieu atya, akkor már szentté is kezdett válni. Mint minden keresztény, e vértanú is annyiban fontos, amennyiben krisztusi. Berthieu atya ehhez mérte magát életében és halálában is. Hiszen azért halt meg, mert szüntelenül akarta élni és mondani nekünk: Krisztust kövessétek! ★ ★ ★ Eddig oké, — szaladhat ki az ember száján — próbálom is követni Krisztust, de manapság ott ahol én élek, nem randalíroznak felke-
