A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)
1983-12-01 / 12. szám
572 hasem volt annyi lehetősége a befolyásolásra, mint a mai Magyarországon, és bár az illetékesek a marxista antropológia szerint célszerűen jártak el munkájukban, a várt eredmény mégsem következett be. És mint ahogy minden világnézet, mely nem természetes érés következtében növekszik, hanem kívülről erőszakolják, így a marxista etika túlzott erőltetése is sok embert tett fásulttá vagy legjobb esetben opportunistává, tartózkodóvá. Ezt azonban még a marxista etika propagálói sem nevezik eredménynek. (Folytatjuk.) Harsányi Lajos ARANYBÓL VERT VIRÁG Sűrű arannyal festettek a festők. Fejedre tűztek hét kis csillagot. Pedig belül, a szívedben lakott A csillagos ég maga, mindenestől. Tested aranyból vert virágnak mondja A trubadúr ajkán a lovagének. Pedig voltál Isten nagy ligetének Egyetlen élő földi liliomja. Oszlop sor nem övezte ősi házad. Kicsiny viskó volt. Csupa szent alázat. Mely falairól a díszt mind lehányja. Rózsa helyett kertedben édes borsó. Merengve nézted. Kis kezedben korsó. Istennek voltál egyetlen leánya. AZ ÖRÖM PIROS MISÉI A gyóntató székben ülök meredten. A füstös mécs arany taréja reszket. A falon sápadt szentek hallgatóznak És vérzenek nagy franciskán keresztek. A hűs ívek alatt fekete rácsok. Mögöttük zord szigortól éles arcom. Ijedten rebben szárnya nagy szememnek. Ha egy-egy szörnyű bűn súgását hallom. De jönnek sorban, meghajtott fejekkel S gyónnak, hogy nálam megtisztuljanak. Aztán fejükön kigyúlt glóriával Eltűnnek a sötét ívek alatt. Titkoktól terhesen indulok haza. És ajzom lelkem háláját az égig. S otthon az Úr előtt omló selyemben Elkezdem az öröm piros miséit.
