A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)
1983-12-01 / 12. szám
573 PÁRBESZÉD oooooooooooooooooooooooooo AZ OLVASÓKKAL APRÓSÁGOK „Nagyon kérlek, hogy A Szív oooooooooooooooooooooooooo útján segítsd terjeszteni a fatimai üzenetet, mely az Isten akarata szerinti egyetlen reményünk lehet a mai utat vesztett világban.” így kezdődik egy kanadai (albertai) olvasónk hosszabb levele, melyet október 17-én írt a szerkesztőbizottság egyik tagjának. „Szűz Mária hiába közvetítette az Úr óhaját 1917-ben Fatimában; az érintett egyházi férfiak szkeptikusak voltak.” ,A püspököknek még a tizede sem csatlakozott a pápa felajánlásához”, amellyel Oroszországot Mária szeplőtelen Szívének szentelte. — Sajnos, olvasónk levele még csak távolról sem utal arra, amit Fatimáról lapunk tavalyi évfolyamának 477478. és idei évfolyamának 196. és 249-250. oldalán olvashatott. - Egy angol nyelvű kanadai katolikus folyóirat szerkeszőségi cikkében amelyet olvasónk mellékel, többek között ez áll: „Isten üzenete olyan nagyon egyszerűnek tűnik: Ajánljuk fel Oroszországot Mária szeplőtelen Szívének, Oroszország meg fog térni, és béke lesz.” Ezzel a szemléletmóddal kapcsolatban két kifogást nem szeretnék szó nélkül hagyni. (1) Én megértem azokat a kanadai, német, argentin, kongói stb. püspököket, akik nem érzik magukat illetékesnek arra, hogy a Szovjetunió kormányát, népét, ortodox hierarchiáját nyilvános ünnepélyes aktussal felajánlják a Szűzanyának. (2) Oroszország, ha nem akar megtérni, keresztény néppé és állammá válni, akkor nem is fog. — Imádkozunk-e igazán és intenzíven és kitartóan Oroszországért, az atomháború fenyegető lehetőségének egyik felelőséért? Talán ez az a kérdés, amellyel minden keresztény embernek és az egész keresztény közösségnek szembe kell néznie. Ugyanúgy, mint a személyes imára, hivatva vagyunk a közös, nyilvános imára is. - Viszont nagyon kérdéses, mi értelme van annak, hogy mást, egy ateista nagyhatalmat megkérdezése és beleegyezése nélkül vagy éppen akarata ellenére ünnepélyes nyilvános aktussal Máriának szenteljünk (konszekráljunk). ,fgaz-e, hogy naponta többször is szabad áldozni?” (Ontario, Kanada.)- Igaz. Az új egyházi törvénykönyv, amely november 27-én lépett életbe, a 917. kánonban úgy rendelkezik, hogy aki már áldozott, ugyanazon a napon újból csak annak a szentmisének a keretében áldozhat, amelyen részt vesz. Az előírás értelmében az első szentáldozás történhetett szentmisében is és szentmisén kívüli áldoztatás során is; a második szentáldozás azonban egybe van kötve szentmisén való részvétellel. - (Halálveszély esetén a Szent Útravalót szentmisén kívül is ki kell szolgáltatni, akkor is, ha a haldokló aznap már áldozott.)- A zsinat utáni liturgiareform bizonyos esetekben már eddig is lehetővé tette a napi kétszeri áldozást: olyankor, ha két különböző jellegű szentmisén veszünk részt. Ilyenek: karácsonykor az éjféli és valamelyik nappali mise, húsvétkor a vigília és a nappali mise, nagycsütörtökön a délelőtti (püspöki) és az esti mise, bármely szombaton a délelőtti és az esti (vasárnapi) mise, bármely napon az aznapi mise és valamely sajátos jellegű (pl. keresztelési, házasságkötési, temetési, egyesületi stb.) mise. - Az új rendelkezéshez érdemes még a következő megT
