A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)
1983-12-01 / 12. szám
571 A szocialista ideológusok gondoskodása kiterjedt a társadalom többi részére is. így 1962-ben törvényesítették a családi ünnepek társadalmi megrendezését. Ezzel akarják kiszorítani az élet nagy fordulóinak: a születésnek, házasságnak, halálnak méltó megünneplését biztosító egyházi szertartásokat a névadó ünnepség, a polgári házasságkötés, a társadalmi temetés állami formáival — nem sok sikerrel. A fiatal nemzedéket az iskolán kívül a család neveli. Az utóbbi időben egyre nagyobb erőfeszítést fejtenek ki azért, hogy a családi nevelés is marxista elvek szerint történjék. Az érvelés a„kettős nevelés", ti. az iskolai marxista nevelés és a családban történő vallásos nevelés káros voltát hangoztatja, amit sok szülő el is fogad, a gyermek jövőjének biztosítása feletti aggodalomtól vezettetve. A kettős nevelés elleni küzdelem nemcsak a gyermek hittanra járatása, a vallásos nevelés ellen tiltakozik, hanem azt kívánja, hogy a családi etikai nevelés is az iskolákban hangoztatott motivációkat alkalmazza. Pl. a szülők ne azt mondják: „Ne hazudj, mert a hazugság bűn" — hanem: „ne hazudj, mert nincs jogod szüléidét és a közösséget becsapni". A kettős nevelés elleni küzdelem szeretné a kulturális életet, a hírközlő eszközöket és a közéletet úgy befolyásolni, hogy a felnövő nemzedék marxista szocializációját totális marxista miliő biztosíthassa, segíthesse. A nagyszabású elméleti munka és a megvalósulás érdekében tett erőfeszítések ellenére a magyar szociológusok, pszichológusok, pedagógusok felmérései azt mutatják, hogy a szocialista embertípus jellemvonásai a magyar társadalomban nem alakultak ki. A legfeltűnőbb negatív tünet a dolgozók társadalmában a fizikai munkához való egyáltalán nem szocialista beállítottság. A fiatal nemzedék elsősorban tanulni akar, hiszen ez a társadalmi felemelkedésnek szinte egyetlen útja, és nem vonzzák a marxista ideológiában feldicsért, fizikai munkát kívánó pályák. A társadalom vezető osztálya, a munkásosztály, az emberek értékelésében nem áll az első helyen. A fizikai munkában dolgozó fiatalok egyetemre járó kortársaikkal szemben frusztráltnak érzik magukat. A fiatalok körében végzett vizsgálatok másik szembeszökő eredménye, hogy a fiatalok elvetik a felnőttek világát, és elutasítanak minden tekintélyt. Sem a felnövő nemzedék világnézeti befolyásolására hivatott ifjúsági mozgalmaknak, de az egész marxista eszmerendszernek sincs tekintélye, törekvései hatástalanok. A fiatalok a szocialista etika értékrendjét és cselekvési motivációját alig ismerik. Ellentmond a szocialista nevelés etikai hatékonyságának a széles körben jelentkező vallási megújulás is. A fiatalok nagy számban vallásosnak mondják magukat. Búcsújárásokon, istentiszteleteken vesznek részt. A vallásos kisközösségek iránti érdeklődésük soha nem látott méreteket öltött. A szocialista nevelés sikertelenségét az illetékesek négy okra vezetik visz- sza: 1. A szocialista átalakulás során a vallási ideálokat lerombolták, még mielőtt az ifjúság ideáligényét másképp kielégíthették volna. 2. A hagyományos szocialista példaképek elvesztették vonzó hatásukat. 3. A család a felnövő fiatalságra nagyobb hatást gyakorol, mint az iskola, a családi környezet azonban még nem szocialista. És végül 4. az ifjúságnak ajánlott új ideált, a szocialista hazafiságot, nem sikerült megszerettetni. Azt is elismerik, hogy a pedagógiai törekvésnek soi
