A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)

1983-12-01 / 12. szám

570

E szocialista etika elsajátítása, internalizálása a szocialista környezet hatására megy végbe. A szocialista ember kineveléséhez tehát szocialista környezetet kell teremteni.

Mivel a természeti törvények módjára valósuló társadalomfejlődés útját az osztályharc által kell megjárni, mindig az osztályharc érdeke szerint kell cselekedni. A szocialista emberre jellemző a dialektikus-opportunisztikus érdekgondolkodás. Bertolt Brecht e követelményt szemléletesen így írta le: „Aki a kommunizmusért harcol, annak tudnia kell harcolni és nem harcolni, ígéretet betartani és megszegni. Veszéllyel dacolni és a veszélyt kerülni, ismertté válni és ismeretlenségben maradni. Aki a kommunizmusért harcol, minden erényt egyesít abban az egyben, hogy harcol a kommunizmusért." Ez az ideológiai gondolatsor hatotta át mindazokat az intézkedéseket, melyet Magyarországon a szocialista embertípus kinevelése érdekében hoztak. Mi itt csak az 56-os forradalom utáni intézkedésekkel foglalkozunk, mivel a forradalmi eseményeket követően a kommunista nevelési rendszer felelősei nagy lelkiismeretvizsgálatot tartottak: miért fordult a kommunizmusban nevelt ifjúság a hazai kommunista rendszer ellen?

Az 1960-as hetedik pártkongresszus három okot jelölt meg:

1. a szellemi és fizikai dolgozók világának átmeneti szétválását;

2. a szocialista ideológia és erkölcs kialakításának metodikai hibáit;

3. azokat a hibákat, amelyeket a politikai eszmék elfogadtatásában követtek el. Az ezen ismeretek alapján megalkotott 1961/3.sz. törvény nem hozta meg a várt eredményt. Az 1960-as évek gazdasági fellendülése következtében új problémák is mutatkoztak. Magyarországon időszerűvé vált a gorkiji mondás: Mi történik akkor, ha a tömegek nem azt kérdezik: hogyan élhetünk kényelmesebben; hanem azt: minek élünk egyáltalán? Az új problémák megoldására született az 1971/4. sz. ún. ifjúsági törvény. Ez a szocialista embertípus kialakítására szolgáló eszközök hatékonyságát akarta növelni. A politikai indoktrináció központi szerepet kapott az összes oktatási intézmény munkájában. Arra törekedtek, hogy minden tárgy oktatásában szerepeljen a szocialista világnézet kialakításának szempontja. 1965-ben a középiskolákban bevezették a „Világnézetünk alapjai" c. tantárgyat, mely lényegében „materialista hittan"; az egyetemeken erősítették az eszmei befolyásolást a marxista-leninista világnézet jobb elsajátítására, az egyetemet végzettek számára különleges tanfolyamokat szerveztek. Megkísérelték ezt a nevelési programot társadalmi programmá fejleszteni, amennyiben kollektívákat hoztak létre a világnézeti nevelés előmozdítására, és ezeket hivatalosan támogatták. Ilyen nevelő kollektívává kívánják fejleszteni a forradalom után létrehozott ifjúsági szervezeteket is, melyek 8-tól 24 éves korig fogják át majdnem kötelezően az ifjúságot. A szocialista nevelés érdekében próbálták megvalósítani az ifjúság egésznapos foglalkoztatását is. Új nevelési tényezőként jelentkezett a kétkezi munkával való ismerkedés, egyrészt a kötelező vakációs munkatáborok rendszerének bevezetése, másrészt a politechnikai oktatás megvalósítása által.

Az ifjúság minden időkben eszményképeket keres magának. A szocialista nevelés felelősei úgy gondolták, hogy a szocialista mozgalom eszményképei a szocialista hősök. A békés építés évtizedeiben azonban az osztály harcokban kitűnt egykori hősök már nem vonzottak. 1956 után a szocialista hős az, aki a társadalmat építi, aki nem nacionalista, hanem a nemzetközi egységet vallja.