A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)
1983-12-01 / 12. szám
553 FI ATA LÓKNAK Szabó Ferenc JÉZUS KORA ÉS HAZÁJA Jézus nem legendái, mitikus személy. Korát, hazáját, vallási- kulturális-társadalmi környezetét meghatározhatjuk a Biblia és a különböző bibliai segédtudományok (történelem, földrajz, archeológia stb.) adatai alapján. Annak a népnek fiaként született, melynek történetét Ábrahámtól kezdve az ószövetségi írásokból megismerhetjük. A régészet szinte évről évre újabb adatokat tár fel (pl. legújabban az eblai leletek), amelyek lényegében megerősítik a bibliai történeti, topográfiai, kulturális stb. utalásokat. „A Bibliának mégis igaza van...” ismételhetjük egy jól ismert könyv címével. Hogy Jézus történetét és „helyzetét” teljesebben láthassuk —, hogy az újszövetséget helyesen érthessük —, szükségünk van az ószövetségi írások ismeretére is. Itt most csupán a Jézus korát közvetlenül megelőző korszakról, a hellenizmus és a római világ zsidóságára gyakorolt befolyásáról adunk néhány jelzést. A hellenizmus szóval az újszövetséget megelőző három századot szokták jelölni (Nagy Sándor és Augusztusz között); e kor történelmi, vallási és kulturális viszonyai jelentősen hatottak a judaizmusra (zsidóságra), amely az ószövetségi kinyilatkoztatást őrizte, és amelynek keretében megszületett Jézus és evangéliuma. Ezt a korszakot a vallásos zsidóság ellenállása jellemzi: a nép aggályosán meg akarja őrizni hagyományait, vallási szokásait, Jahvébe vetett hitét, azért küzd az idegen (főként hellén és római) civilizációk befolyása ellen, amelyek kikezdik Izrael monoteizmusát, és be akarják olvasztani kultúráját. A zsidó nép már a Kr. e. VIII. századtól elvesztette nemzeti függetlenségét. Az asszír (721) és a babiloni (587) invázió lerombolta a régi izraeli királyságot északon és délen. A népet a babiloni fogságba hurcolták; csak Círusz perzsa király győzelme után térhettek haza (538). De a hazatértek továbbra is a perzsa uralom alatt maradtak, amelyet 332-ben Nagy Sándor, majd pedig a Szeleukidák birodalma váltott fel. Nagy Sándor, akit az ókor osztatlan lelkesedéssel csodált, a perzsa birodalom megdöntése után — isteni küldetésének tudatában — „arra törekedett, hogy hatalmas birodalmának népeit, elsősorban a makedónokat, ül. a görögöket és a perzsákat egybeolvassza,
