A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)

1983-12-01 / 12. szám

554

és így új műveltség és szellemiség megalapítója legyen. Hódításai során mindenfelé új görög városállamokat alapított. A legfontosabb és a leghíresebb ezek között az ókor egyik legragyogóbb városa, az egyiptomi Alexandria lett” (Kovács Károly). Nagy Sándor váratlan halála (Kr.e. 323) után belső háborúk dúltak a helytartók — főként volt tábornokai — között, mígnem a birodalom több részre oszlott. Az utódállamok közül a legfontosabbak: Egyiptom, Szíria, Makedónia.

Eredetileg a legerősebb Szíria volt: magában foglalta a Földközi-tenger keleti partjától keletre eső egész hatalmas területet Nagy Sándor birodalmának határáig. De beletartozott Kisázsia egy része is. A szír birodalmat Szeleukosz, Nagy Sándor egyik tábornoka szervezte meg. Utódai voltak a Szeleukidák, akik Kr.e. 63-ig uralkodtak. Ekkor Pompejusz meghódította Szíriát, és bekebelezte a római birodalomba. Szeleukosz maga számos várost alapított, köztük Antiochiát, a birodalom fővárosát. A fejlett földművelésen és a városi iparon kívül Szíriában főleg a kereskedelem volt a jólét és a gazdagság alapja. Itt haladtak át az Egyiptomot és Mezopotámiát összekötő karavánutak. (Pl. Biblosz és Palmira jórészt ennek köszönhette virágzását.) A Szeleukidák népeik körében egységes vallást igyekeztek létesíteni, de ezek a törekvések — főként a zsidók körében — heves ellenállást váltottak ki. Szíriához tartozott ugyanis a Kr.e. II. század elejétől Palesztina is. Az elgörögösödés főleg a vezető réteget kísértette. IV. Anti- okhosz Epiphanész kísérletet tett arra, hogy a zsidóságot teljesen hel- lenizálja. Ekkor robbant ki a Makkabeusok felkelése. A hosszú harcok során a zsidóságban megerősödött a nemzeti érzés és az ősi valláshoz való ragaszkodás.

Kr.e. 63-ban Pompejusz meghódította Szíriát, és így Palesztina is a római birodalom egyik provinciájának része lett. Palesztina Kr.u. 135-ig római megszállás alatt maradt. Jeruzsálemben a hatalmat Róma megbízásából II. Hirkánusz főpap és etnarcha vette át, de valójában idúmiai minisztere, Antipater kormányzott a nevében: ez utóbbi előkészítette az utat fiának, Heródesnek. Nagy Heródes Kr.e. 40-ben lett a zsidók királya. Nem zsidó származása és a rómaiakkal valóegyüttműködése miatt igen népszerűtlen volt. Halálakor (Kr.e.4) csak Au- gusztusz császár közbelépésére kapják meg az uralmat fiai: Archelausz Judeát, Idúmeát és Szamáriát; Heródes Antipász Galilea és Perea, Fi- lippusz pedig Batanea, Trachonitisz és Itúrea negyedes fejedelme lesz (vö. Lk 3,1).

A római uralom lerázása végett több alkalommal lázadás robbant ki (Teodás és a galileai Judás; vö. Csel 5,36—37; stb.). A leghevesebb lázadás a zelótáké volt, amely 66-ban tört ki. Ideiglenes kormányt állítottak föl Jeruzsálemben. A „zsidó háború” négy évig tartott. Ti-