A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)
1983-12-01 / 12. szám
542 méi idill jellegzetesen magyar, Fertő-menti változata. A Leya-levelek is ebből a hangulatból születtek. Iván, nálunk már bronzszínű a nád. Este ködasszony jár künn a tarlón. Halk sírását hej, hogyha hallanádI Harsányi Lajos falun élte le életének javarészét. Ezért nőtt any- nyira a szívéhez a magyarfalu. Költészeténekegyikcsúcspontja,modern líránk egyik nagy értéke, „0 beata Ungheria" című gyűjteménye, ennek a magyar, dunántúli falu- és tájélménynek a vallomása. Megfigyelőképessége, szinte szobrászi művészete remekbe faragta a magyar vidék nem egy jellegzetes alakját és jelenségét. Nyelvének tiszta magyar zamata és mély rétegekből forrásozó ritmusa arról tanúskodik, hogy nem maradt idegen a falu világában, hanem összeforrt a nép leikével, hagyományaival, vágyaival, megismerte észjárásának bölcsességét és képzeletének gazdagságát. A vallást is elsősorban mint a népvallását tekinti, s verseiben is a nép vallásos érzelmei tükröződnek. Származása, életkörülményei, évtizedes remetesége a kis dunántúli parókián — mint valamikor Pázmándi Horváth Endrét — őt is magyar költővé tették, aki nem rohan „messze csudákért, új örömért a cifra Nyugatra", hanem mintha önmagának mondaná, amit a pázmándi „héroszi magyarhoz" írt: A szürkülő tejutat nézegetted. Bakony horgasait, Pannonhegy ormát. Szőlőhegyed minden évben virágzott S te megnyugodva mondtad: szép ez! Szépnek látta a Dunántúl szentelt dombjait, a jószagú méheseket, a Rába táját, a lápos Hanyságot, s oly jól érezte magát köztük, hogy nem vágyakozott az árbocos nagy hajók, az Alpok ésa gyönyörű Riviéra után. Magyarságszemléletének alapvonása tragikus. A „bús magyar örvény mélyiről" jöttnek érzi magát. Ennek az évszázados magyar tragikumnak szomorú illusztrációja Boór Iván története. A századforduló, az első világháborút megelőző és követő idők Magyarországa kiábrándítja. „Romlott Magyarország" című ciklusában keményen ostorozza e kor társadalmi igazságtalanságait és halálos ernyedtségét. Harcol a kapitalizmus kizsákmányoló rendszere ésa szürke rém, a közöny ellen. A Három munkanélküli balladája és a A nagy kerítő című verseiben megkapó képet fest ezeknek az éveknek a nyomoráról. Küzd a békéért és a háború ellen. Borzadva nézi az ember alkotásra teremtett kezét, amelyről gőzölögve folyik a vér. A Mindenszentek litániájának forró esedezésével kiált föl: Ö, kelj fel Isten, és magad tipord el ezt a szörnyű háborút! Harsányi mindjárt kezdetben megtalálta egyéni hangját, s azt mindvégig töretlenül megőrizte. Témái időnként változtak, de hangja
