A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)

1983-11-01 / 11. szám

516

feláldozni Isten kedvéért ((Tér 22,1—19). Ugyanakkor szóval is kell nevelni és buzdítani gyermekeinket, hogy jobban szeressék Istent saját életüknél is. Ahogy erre a Makkabeus anya is buzdítja hét szép fiát: életáldozatuk árán is tartsanak ki hűségesen Isten mellett (2Mak 7). A rendíthetetlen istenhit életünk és boldogulásunk nélkülözhetetlen alapja. Erőssé, tűrőképessé tesz, és biztosítja az örök életet.

Az emberszeretet a második pillér. Amit úgy tanulnak meg gyermekeink, hogy megtapasztalják a szülők egymás iránti szeretetét. Átélik azt is, hogy a szülők minden más evilági dolognál jobban szeretik őket. Ezt tapasztalhatta a fiatal Tóbiás apjánál. Amikor Tobit visszanyerte szeme világát, nem afölött ujjong, hogy lát, hanem így kiált fel: „Látlak, fiam, szemem fénye!" (Tób 11,14) Ugyanakkor arra is meg kell tanítani gyermekeinket, hogy tiszteljék és szeressék mindkét szülőjüket. Minden alkalommal buzdítsuk őket erre, ahogy ezt Tobit tette. Inti nagy fiát, hogy tisztelje anyját élete minden napján. Vigyázzon, soha meg ne szomorítsa őt. (Tób 4,1—5)!

Püspökeink erre intenek: „A házasságnak és a hitvesi szerelemnek a természet szerint az a rendeltetése, hogy utódoknak adjon életet és felnevelje őket. Kétségkívül a gyermek a házasság legszebb ajándéka, és éppen a szülők számára lesz a legnagyobb kincs. Isten, aki így szólt: „Nem jó az embernek egyedül lennie” (Tér 2,18), és aki „kezdetben férfinak és nőnek teremtette az embert” (Mt 19,4), különleges részt akarva adni neki a saját teremtő tevékenységéből, megáldotta a férfit és a nőt: „Legyetek termékenyek, szaporodjatok!” (Tér 1,28) Következésképpen a házastársi szerelem helyes gyakorlása és ennek megfelelő egész családi élet — a házasság egyéb céljainak háttérbe szorítása nélkül — arra irányul, hogy a házastársak bátran készek legyenek együttműködni a Teremtő és Megváltó szeretetével, aki általuk gyarapítja s gazdagítja a maga családját.” (GS 50.)

Mi, akik nem élünk házasságban, azok számára, akik a házasságban csalódtak, akiket kihasználtak, akik házas kapcsolataikban elvesztették egyensúlyukét, megélt valóságként tanúskodhatunk arról, hogy értékük nem teljes mértékben függ egyetlen ember szerelmétől, mert Isten, ahogy a 26. zsoltár mondja, még akkor sem hagyja el az embert, ha apja és anyja el is hagyta.

Paul M. Zulehner nyomán