A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)
1983-11-01 / 11. szám
515 A gyermekek általában igyekeznek is szüleik kedvében járni, ha jó kapcsolat van közöttük. Jellegzetes példa erre Sára, Ráguel lánya, aki annyira el volt keseredve, hogy elhatározta: öngyilkos lesz. Kötéllel a kezében megtorpant: „Szégyent hozzak apámra? Azt mondják majd neki: Mennyire szeretted azt az egyszem lányodat, saz is keserűségében felakasztotta magát. Nem szomorítom meg apámat!" Istenhez fohászkodott erőért. (Tób 3,7—15) 2. A szülők közötti összhang Előfordul, hogy - különösen az anyák - túlértékelik a gyermekgondozás fontosságát, s férjük és kettőjük kapcsolata rovására temetkeznek bele a „nevelésbe". A gyermekeket viszont csak ketten nevelhetnék jól. Ebben támogatniuk kell egymást. Feltétlenül szükséges a bizalmas, meleg kapcsolat kettőjük között. Ha az anyának nincs kielégítő viszonya a férjével, megsínyli ezt a gyermek. Ezért fontosabb a hitves, mint a gyermek. Ebben az értelemben figyelmezteti a bibliai Elkána is gyermekért sopánkodó hitvesét, Annát: „Nem érek én többet neked tíz fiúnál is?" (1Sám 1,8.) A hitvesek közötti meghittség elsőbbségnek örvend a tartam szempontjából is. A gyermeknevelés ideje legtöbbnyire 18 év. A hitvesi élet pedig 40-60 évig tart. Mi lesz akkor, ha a 18 év alatt elrontottuk kettőnk kapcsolatát? Válás a 25. évfordulón? A jobbik eset, egy jóvátehetetlenül elrontott házasság! Ügyeljünk az összhangra! 3. Teremtsünk embert! Az ember nem kiskacsa. Születésével nem kész. Ezután kell őt megteremteni, emberré nevelni. Az emberréválás első tartópillére: ránevelni arra, hogy szeresse Istent. Ennek titka az, hogy a szülő maga mindentől, még gyermekétől is jobban szereti az Istent. Példa erre Ábrahám, aki kész volt halálosan szeretett fiát
