A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)

1983-11-01 / 11. szám

509

ahogyan szokta, amikor a vegyészet kávézójában lezökken az asztal mellé, és forgatni kezdi maga előtt a papírpoharat, várva, hogy valaki melléje csapódjék a kolleginák közül. Most is jól esne, ha valaki mellette volna. Akinek lassan nekibátorodva talán beszélni tudna arról, amire gondolni sem akar. Hiába néz körül. Akik ide betérnek, megállnak a hátsó pad mögött. A lengőajtó nyílik, csukódik. Aki bejött, kimegy.

Az oldalsó oszlopok mellett végigbotorkál egy öregasszony. Két botra is kell támaszkodnia. Mintha egyik lábát húzná. Szívós akarattal kényszeríti rokkant testét minden újabb lépés erőfeszítésére. Nem is adja föl a méterekkel vívott harcát, míg oda nem ér az állványhoz, amelyen szeszélyes rendetlenségben mécsesek pislákolnak. Fekete- kendős fejével a kis lángok fölé hajol, két botját az állványnak támasztva szedi össze zsebéből a perselypénzt. A keze remeg, amikor az első mécsest meggyújtja. Utána még hármat gyújt. Aztán csak nézi a négy lángot, mintha a többi nem létezne. Csak azt a négyet.

Megadja magát. Csak vegye sorba a három évvel ezelőtti nyárnak az estéit. A tóparti sétányon hajkurászták egymást az öccsével, míg szülei az egyik pádról nézték a fodrozó kék vizen a bójákat kerülgető vitorlásokat. Olyan jó volt ennek a két hétnek a békéje. Nem veszekedtek. Ital sem volt motelszobájukban. Ha az egyik este nem találkoznak avval a gazdával, akitől két éve vették a bort, talán diákéveinek legszebb vakációjára gondolhatna most. De másképpen történt. Elmentek a gazdához borkóstolóra. Öccse úgysem tudott mit kezdeni azzal, hogy ilyen évjárat meg olyan zamat, kiment a gazdasági udvarba, megnézte a nyulakat, megvakargatta a malacait szoptató koca oldalát, és ugráltatta a kutyát. Bent az asztalnál ott ült a gazdának a lánya is. Harsogó fiatalságával egyengette apjának ajánlatait, és a harmadik minta kóstolása előtt sorban koccintott mindenkivel. Vele, a nagydiákkal csak úgy, mint akit az üzlet érdekében nem szabad kihagyni. Sértve érezte magát, és otthagyta őket. Öccsét a szénapadláson találta meg, a tenyészbikának akart kedveskedni.

Amikor a gazdától hazaindultak, aggasztó csendben hallgatták a szülők öccse beszámolóját, hogy micsoda nagyszerű élményben volt része, amikor a gazdáék kutyája egy kóbor patkányt kezdett hajszolni az ólak között. Lefekvés előtt ők ketten, gyerekek még a motel előtt sorakozó kocsikat mustrálták végig. Éppen egy sportkocsi duplaszéles gumija fölött kezdtek vitatkozni, amikor szobájuk ablakából kihallatszott a szülők veszekedésének viharos csattogása. Először úgy érezte, hogy öccsét kell mentenie. Elvinni innen messzire, ki a tópartra, hogy ne halljon semmit. Aztán úgy döntött, hogy mégis bemegy, hátha meg lehet menteni a békét. A családi békét. A vakáció elmúlt