A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)

1983-11-01 / 11. szám

510

két hetének csodálatos békéjét. Eddig még bárányfelhők sem porosz- káttak az égen. Most kitört a vihar. Tornádó tesz belőle. Öccsére ripa- kodott, hogy maradjon kint. Amikor belépett a motelszobába, anyja éppen a nagyágyat bontotta. Úgy dobta az ágy lábára az aranysárga takarót, mintha egy hulláról rántotta volna le a leplet, hogy a gyilkosnak áldozatát megmutassa.

— Beleittál annak a kis szajhának a poharába? — A féltékenység démona nem válogatta a szavakat, és amikor ő, a fiú becsukta az ablakot, hogy az undorító vádakat ne hallja az öccse odakint, anyja halkabbra fogta a hangját, de gyűlölettel sziszegte feléje:

— Talán szégyelled a strici disznó apádat? Ne szégyelld, te is olyan leszel, neked is lesz majd egy zabikölyköd, akit az esküvőd után fogsz nászéjszakád ajándékaként szűzi hitvesed karjára tenni... Ne felejtsd anyjaként két hónappal előre menyasszonyod nevét bediktálni az anyakönyvvezetőnek. ..

Másnap a reggelinél szinte nyoma sem látszott az esti veszekedésnek. Anyja, amikor felkeltek az asztaltól és szedni kezdte a csészéket, a strandra induló gyerekeknek csak úgy mellesleg odavetette:

— Nem szabad az embernek mindenféle bort összeinnia. . . Tegnap apuval mindketten kapatosak voltunk.

A strandon beúszott jó messzire, addig, hogy senki se legyen a közelében. Hátára feküdt a vizen, és az eget nézte. Bárányfelhők po- roszkáltak határtalan kék réten. A végtelenből a végtelenbe. Mindenek fölötti örök békében. Es ez a béke hívta. Hívó szavára összerán- dult benne minden. Hogy a belső fájdalomnak ezt az eddig ismeretlen érzését fékezze, hogy sírni ne kezdjen, vad tempóban még beljebb úszott. Irgalmatlan energiával választ keresett arra a kérdésre, amit nem is tudott magának megfogalmazni. De amikor visszért a partra, és a homokban ott látta öccsét, mintha jégbeszakadt emberként nézett volna körül, hogy belső dermedtségéből kinél melegedhetne. Oda akart lépni a kisebbikhez, de megtorpant:

— Hiszen csak féltestvérem. . . Ki volt az anyám? — Vállára dobta a törölközőt, és fakó hangon odaszólt a gyereknek:

— Jössz velem egy fagyira?. . .

Mécsest kellene gyújtani. Anyáért, aki egy éve a garázsban kipufogógázzal megmérgezte magát. Odamegy az állványhoz. Meggyújt egy mécsest. Nézi egy ideig. Aztán elindul, hogy öccsének azt a kért könyvet születésnapjára megvegye.

<»<X)OCOOCOCxm)OOOOOOC<X)C^^