A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)

1983-11-01 / 11. szám

507

nyitó befolyására — összegyűlik az az anyag, amelyből Máté, Márk és Lukács megszerkesztik „evangéliumaikat”. Lukács külön is utánajár a Jézusra vonatkozó adatoknak, amint ez előszavából kitűnik. Az evangéliumok kialakulásának, megszerkesztésének bonyolult folyamatát a tudósok igyekeznek rekonstruálni. (Lásd vázlatos táblázatunkat.) A szakemberek általában hangsúlyozzák, hogy ezekben az iratokban nem szabad „Jézus-életrajzokat” keresnünk. Sajátos műfajukat meghatározza az, hogy az ősi igehirdetésből erednek: hitből fakadó és hitet ébresztő írások bizonyos történelmi támpontokkal. Lényegében erre a kérdésre keresnek választ: Kicsoda Jézus Krisztus?

A NÉGY EVANGÉLIUM

Mihelyt figyelmesen olvasni kezdjük az evangéliumokat, megállapíthatjuk, hogy mindegyik sajátos célzattal íródott. Ezt a szándékot tehát figyelemmel kell tartanunk.

Máté evangéliumának az a célja, hogy bemutassa a zsidóknak, miként teljesíti be Jézus az ószövetségi próféták jövendöléseit. Számos olyan fordulatot találunk benne, amely a zsidó nyelvhasználatot, gondolkodást tükrözi (hebraizmusok). Kifejezetten tanító jellegű: öt nagy beszédgyűjtemény alkotja öt alappillérét. De a Szerző nemcsak azt mutatja be, mit tanított Jézus Isten országáról, hanem szinte életre kelti Jézust: lepereg előttünk története gyermekkorától egészen a keresztig, illetve feltámadásáig.

Márk evangéliuma első olvasásra is egyszerűbbnek, konkrétabbnak tűnik. (Időrendben ez az első evangélium: Rómában íródhatott 65 körül.) Még nem beszél a gyermekség történetéről, Jézus nyilvános fellépésével kezdődik. Következetesen azt akarja megmutatni, hogy a názáreti Jézus, a keresztre feszített próféta hogyan nyilatkoztatja ki fokozatosan „messiási titkát”, azt, hogy Isten Küldöttje, Isten Fia. Úgy tűnik, egy szemtanú (Szent Péter) elbeszélései alapján ír.

Lukács a pogányságból megtérteket tartja szem előtt. Figyelme a szent városra, Jeruzsálemre összpontosul. Csak nála található meg (9,51 — 18,14) az a szakasz, amely Jézus Jeruzsálembe vezető útját mutatja be. Az evangélium vezérmotívuma a gyermekségtörténettől egészen a feltámadásig: Jézus minden ember üdvözítője (tehát nemcsak a zsidóké, a pogányoké is); az Ö nevében minden népnek hirdetni kell az üdvösség örömhírét.

János evangéliuma világosan különbözik szerkesztésben, stílusban, teológiájában a három szinoptikustól (az I. század vége felé íródott, tehát a legkésőbbi). Az újabb tudomány kimutatta, hogy a IV.