A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)

1983-10-01 / 10. szám

412

a parancsok csak rám vonatkoztak; vagy dacoskodtam, s ezt is szégyelltem, mert hát hogyan is volt szabad dacolnom Veled; vagy nem tudtam engedelmeskedni, mert például hiányzott belőlem a Te erőd, étvágyad, ügyességed, s ennek ellenére Te, mintha ez magától értetődnék, hol ezt, hol azt követelted tőlem; ez volt persze a legnagyobb szégyenem. így kavarogtak nem megfontolásai, de érzései a gyermeknek.” (Nagyvilág, 1963/2. 242-243.)

Kafka hihetetlen pontossággal elemzi apjához való viszonyát a hosszú Levélben; minden értelmezője szerint ez a viszony döntő szerepet játszik egész életművében. A zsarnoki apa, akire felnézett, mert egy sor értéket testesített meg a szemében, egyáltalán nem volt tökéletes. Ezt már a gyermek is érezte, bár mindig az apának adott igazat, míg magában a szégyen és a bűntudat érzéseit halmozta fel. Apa-komplexusa nem tekinthető teljesen normálisnak; valami beteges érzékenység felfokozta a félelmet és a bűntudatot; az apa mitikus alakká növekedett a satnya, ügyetlen, élni nem tudó gyermek, sőt később ifjú ember szemében is. Nemcsak apja erejét, munkabírását, önbizalmát, hanem szellemi fel- sőbbségét is csodálta. „Karosszékedből a világot kormányoztad. A Te nézeted helyes volt, minden egyéb bolond, fellengző, kelekótya, abnormális. És közben akkora volt az önbizalmad, hogy még a következetességgel sem kellett törődnöd, s mégis mindig igazad volt. .(241.)

Végeredményben az apjával szemben érzett félelem, a gyönge- ség, az önmegvetés általános szorongása tette képtelenné a házasságra. Pedig a megváltás egyik útját a nők képviselhették volna, akik azt a gyengédséget jelentették, amit a zsarnoki apában nem talált meg. A házasság a legvégletesebb szabadulás, az önszabadítás és a függetlenség záloga lett volna. Egyenrangú lehetett volna az apával. „A közöttünk ekkor keletkező egyenjogúságot, amelyet Te úgy megérthetnél, mint senki más, épp ezért képzelem oly szépnek,mert akkor szabad, hálás, bűntelen, őszinte fiad lehetnék, Te pedig nem elnyomó, nem zsarnoki, de résztvevő, elégedett apa lehetnél. De ehhez nemtörténtté kellene változtatni mindent, ami megtörtént, azaz önmagunkat kellene eltörölnünk. De így, ahogy mi vagyunk, az zárja el előlem a házasságot, hogy ez épp a Te legsajátosabb területed. Néha magam elé képzelem kiterítve a föld térképét, és Téged, amint keresztbe fekszel rajta. S ilyenkor úgy érzem, mintha életem számára csak olyan vidékek jöhetnének számításba, amelyeket nem fedsz el, vagy amelyek nincse-