A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)

1983-10-01 / 10. szám

471

Szabó Ferenc

SZÁZ ÉVE SZÜLETETT FRANZ KAFKA

Franz Kafka 1883. július 3-án született Prágában zsidó családból. A prágai német gimnáziumban érettségizett, majd jogot végzett. Doktorátusa után egy munkás-balesetbiztosító társaságnál dolgozott. 1923-ban Berlinbe költözött (előtte alig hagyta el Prágát), hogy az írásnak szentelje életét. 1924. június 14-én Bécs mellett, a kierlingi tüdőszanatóriumban gégefő-tuberkulózisban halt meg.

Halálakor csak szűk baráti köre ismerte, kevés írása jelent meg életében. Műveit barátja, Max Brod mentette meg; nem pusztította el őket, amint Kafka kívánta, hanem a harmincas évek elején hat kötetben kiadta összes műveit. Közben bővítették, új töredékekkel egészítették ki az életművet. Max Brod értelmezéseit is megkérdőjelezték. A Kafka-értelmezések mind csak megközelítések. Egyedülálló, bonyolult életműről van szó. Napjainkban világszerte ismerik, olvassák legjelentősebb műveit: A Kastélyt, A pert, az Amerikát, a Naplót, és főleg Kafka életművének kulcsírását, a Levél Apámhoz c. vallomását, amelyre mi is többször hivatkozunk. (Magyarul Szabó Ede fordításában a Nagyvilág 1963/2. száma tette közzé (238-261).

Franciaországban André Breton, a szürrealisták vezére és a Mi- notaure-csoport, később Camus és Sartre terjesztette Kafka műveit; a német közönség igazában csak 1950-ben fedezte fel újra. Csehül pedig csak 1957-ben jelent meg.

Kafka élete az Osztrák—Magyar Monarchia utolsó évtizedeire és a Csehszlovák Köztársaság első éveire esik. Háromszorosan is idegen volt Prágában. A zsidó kisebbséghez tartozott, német nyelvet beszélt, és a németajkúak is kis szigetet alkottak a cseh fővárosban. Apja jómódú kereskedő volt. A zsidó polgárság gettóba szorult, elszigetelődött a nem zsidóktól. Franz Kafka világa is lényegében a családi körre, egy kis zsidó szigetre szorítkozott. Levél Apámhoz c. vallomásában úja: „. . .Te, a nekem oly mérhetetlenül mérvadó ember, Te magad nem tartottad be a rám kirótt parancsokat. A világ ettől három részre oszlott, az egyikben én éltem, a rabszolga, olyan törvények alatt, amelyeket csak nekem találtai ki, és amelyeknek, ráadásul, nem tudtam, miért, sohasem bírtam megfelelni; aztán ott volt a másik világ, végtelenül távol az enyémtől, ebben éltél Te, kormányoztál és parancsot osztogattál és mérgelődtél, ha nem teljesítik; — s ott volt végül egy harmadik világ, ahol a többi ember élt, boldogan, szabadon, parancsok és engedelmeskedés nélkül. Én mindig szégyenben éltem; vagy engedelmeskedtem parancsaidnak, s ezt szégyelltem, hisz ezek