A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)

1983-10-01 / 10. szám

462

„övék lesz a föld" — mit jelent birtokolni a földet?

Aki Isten barátságában élt és megtartotta a szövetséget, az lakhatott az ígéret Földjén, az birtokolhatta. Ám a birtoklási vágy tévútra vezeti az embert. A földies valóság lebilincseli a tekintetet, evilági tolakodásával távoltart az Isten Országától. Szelídség és lelki szegénység összetartoznak. „Aki eltökélten birtokol valamit, az körülhatárolja. Birtoka így eleve véges. Görcsösen markolja, félti. De a túlerőltetett kéz végül is semmit sem fog! — A szelídeknek viszont nincs semmijük. Semmit sem kell körülhatárolniuk. Amijük van, az szellős és határtalan. Mint az égbolt vagy a levegő, úgy birtokuk a föld: osztatlanul és egészen. És a világ — önzetlen eleganciájuk miatt — kezes bárányként pártol hozzájuk, mert senki sem szereti, ha birtokolni kívánják!" (Pilinszky János) Jézus tudott így birtokolni: Atyja birtokában otthon érezni magát.

Mit gondolsz, kié lesz a föld?

Azoké, akik hatalmukba kerítik, maguknak kisajátítják, javait fölélik? Nem vágyói olyan életmódra, amelyik a maga vágyait, elképzeléseit erőszakkal ráerőlteti a világra? Nem járulsz-e te is hozzá a jövő világméretű kifosztásához? Szabad-e a mai nemzedéknek fölélni mindent, amihez csak hozzáfér? Nem kell-e szelídséget tanulnod — nemzedékeddel együtt — úgy is, hogy tudatosan mérsékeld a javak fogyasztását? Nem kell-e mások iránt figyelmesebbé lenned, szabadon és önként egyszerűbb életvitelt választanod? Másokra és a jövő nemzedékekre is figyelni tudó szelíd szeretet, önmérséklés és igazságosság nélkül elpusztítanánk, de legalábbis felélnénk világunkat néhány évtized alatt.

Szelídségünk fogja eldönteni, hogy megmarad-e földünk és mi is megmaradunk-e rajta.

☆ ☆☆☆☆☆☆ Sajgó Szabolcs: FINTORGÁSOK

— Mindig csak az én fényemben látnak az emberek. Miért fon- toskodok annyit? — Kérdezte magától a Nap.

Es elsötétült.- Miért vagyok ilyen zárkózott? — hökkent meg a raktár. És megnyílt a jövő-menő embereknek.- Olyan kegyetlenek vagyunk! - mondták a fogak.

Többé nem rágtak meg semmit.