A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)

1983-10-01 / 10. szám

461

Sokasodnak a kérdések.

Akadnak szülők, akik így oktatják gyermeküket: „Te ne kezdj verekedni, de ha a másik kezdi, és bánt téged, ne hagyd magad!" — Helyes ez így? És ha felnő a gyerek, és vele nő a szelídség, nem lesz-e belőle élhetetlen ember, akit ellenállás híján ide-oda sodor az élet, forgat, mint valami szélkakast?

De gondold meg: a szelídség hátha nem a meggyőződés hiánya. Ellenkezőleg. A szelíd azért olyan, mert valaki őt megszelídítette. Valakit gazdájának elfogadott, valaki mellett állást foglalt. Tudja, kinek szolgál, kinek a megszelídítettje, mint Szent Pál: „tudom, kinek hiszek" (2Tim 1,12). Nem szélkakas. A szelíd ember is csak egy úrnak szolgálhat, és minden erejét az Ő szolgálatába fekteti. Jézus „nem kiabál és nem vitatkozik, szavát sem hallják a tereken", de győzelemre viszi az igazságot (Mt 12,18-20). Isten akaratát választotta, az Ö gondolatait éli, teszi. Nem tartalmatlan, üres élet ez. Betölti Öt Isten akarata, élete, szeretete. Nagyon is tudja, mit akar: amit az Atya. Ezért nem emberek tetszését keresi, hanem hivatása teljesítésében olyan szegletkő, hogy „aki e kőre esik, összezúzza magát" (Mt 21,44). Öt Isten szelídítette meg, és ahogyan Isten megszabja, ő úgy cselekszik.

Ezerarcú a szelídség, mert sokféle megnyilvánulása van, de nem azért, mert a szelíd ember alkalmazkodó kaméleon. Tartózkodás, kényszerről való lemondás, fontoskodás hiánya, a tekintet és a megismerés nyugalma, a finom beszéd, mások iránti előzékeny tapintat — mind a szelídség egy-egy arca. Teljessége pedig az ellenségszeretet. Döntően fontos, mi játszódik le az emberben akkor, amikor vélt vagy valódi támadás éri, amikor befeketítik, megrágalmazzák. — Mit teszel, ha megütöttek, megaláztak? Ha visszaütsz, ösztönös és indulatos magadat adod. Ám ha ebben a kritikus pillanatban is Istent szolgálod, tőle függsz, azt teszed, amit Isten akar tenni vele és neki: szereted őt. Tanúsítsd, közvetítsd számára Isten szeretetét, aki mérhetetlenül több és erősebb nálad! „Számomra nem vagy ellenség, akármennyi különbözőség választ is el. Ha talán védekezem is az ellenem irányuló jogtalanság ellen, nem ellenségeskedésből történik. Nem akarlak legyőzni, megalázni; egyáltalán nem akarok neked fájdalmat okozni. Nem gyűlöllek, sőt úgy érzem, hogy éppen neked van a legnagyobb szükséged a szeretetemre." (Boros László)

A Jézus szerinti szelídség nem velünk született adottság, ami vagy megvan, vagy nincsen. Amennyire Istennek elkötelezzük magunkat, annyira tudjuk Öt adni, és ez a szelídségnek a mértéke. Komoly önnevelés készíti elő: „vessetek el minden tisztátalanságot és mindenféle gonoszságot, és fogadjátok szelíd készséggel a belétek oltott igét" (Jak 1,21), és a Lélek ajándékozza Isten szolgájának (vö. Mt 12,18-20).