A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)
1983-10-01 / 10. szám
460 SZELÍD KÉSZSÉGGEL Nagymarosi levél A magyarországi kisközösségek pünkösd szombatján, május 21-én Nagymaroson tartották első félévi találkozójukat. Kétezernél többen jöttek össze a fiatalok. Egyesek már délelőtt érkeztek. Délután egy órakor ,/áhangolódássaí' kezdődött a közösségi program: elmélkedő mondatok és hozzájuk kapcsolódó dalok követték egymást. Három órakor Jeleníts István piarista tanár tartott alapos, sokoldalú, elragadó előadást a nap témájáról, a szelídségről. Öt órakor Lékai László bíboros prímás harminc pappal együtt mondott szentmisét. E nagymarosi találkozók alapgondolatát az evangéliumi boldogságok határozzák meg. Május 21. a szelídség jegyében telt el: „Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.” A találkozó előkészítésére „minden testvéri közösségnek" levelet küldtek; annak szövegét adjuk itt. Akinek életében legalább néhány fénylő pillanatra fölragyog a boldogság, életének értelmére és áhított önmagára talál. Ennek a boldogságnak útját keressük nagymarosi ifjúsági találkozóinkon. Az evangélium „nyolc boldogsága” a krisztusi lelkűiét jellemző vonásait köti csokorba, mint a boldog élet feltételeit és egyszersmind következményeit. Ugyan mire gondolsz, ha valaki szelídségre int? Mit értünk ezen általában? Talán hogy „légy türelmes, légy tapintatos, mérsékeld magad?" Nem félsz, hogy ha szelíd vagy, akkor élhetetlen maflának fognak tartani, szelíd birkának? Meglepetésre Mózesnek ilyen jellemzésére bukkanunk a Szentírásban: ,,. . .hűséges volt és szelíd” (Sir 45,4), és „nagyon alázatos ember volt, alázatosabb, mint bárki a földön" (Szám 13,3). — Hogyan? ö, aki olyan kemény és hajthatatlan vezér volt? Súlyos és kivételes történelmi szerep jutott neki: rab népet szabad hazába vezetni, fáraóval szembeszállni, sivatagon átkelni, aranyborjút összetörni, a népnek szövetséget közvetíteni és törvényt adni. Ezekben lett volna ő szelíd? „Krisztus szelídségére és kegyességére kérlek titeket, én, Pál, aki közöttetek szemtől szembe szerény vagyok, de távollétemben szigorú" (2Kor 10,1) — önjellemzése szerint Pál apostol alkalmasint szerényen tartózkodó, máskor szigorúan követel? Szelídsége taktika? Ne kerüljük meg ezt a kérdést sem: A „szelíd és alázatosszívű" Jézus (Mt 11,29) ugyanaz, mint aki „kötelekből ostort font, és mindnyájukat kiűzte a templomból" (Jn 2,15)? Mire gondol Jézus, amikor azt mondja: „Boldogok a szelídek; övék lesz a föld.”?
