A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)
1983-10-01 / 10. szám
459 64-65-re teszik, Mátét és Lukácsot közvetlenül a Jeruzsálem pusztulása (70) utáni időkre. Szent Lukács mindjárt evangéliuma után írhatta az Apostolok Cselekedeteit. Néhány évvel előbb, 51-67 között írhatta Szent Pál a leveleit. Ezekben a levelekben és az Apostolok Cselekedeteiben rögzített ősi kerigmákban (igehirdetési szkémákban) találjuk meg az ősegyház Krisztus-hitének lényegét, illetve a keresztény teológiának első megfogalmazásait. Az Újszövetség azoknak a könyveknek a gyűjteménye, amelyek a Krisztusban adott kinyilatkoztatást rögzítik. A kanonikusnak elismert 27 dokumentumot Jézus első tanítványai vagy azok közvetlen utódai írták. Az élő egyházi hagyományból, az első igehirdetésből születtek. Amikor az újszövetségi könyvek „kialakulásáról” beszélünk, arra a folyamatra gondolunk, amelynek során fokozatosan összegyűjtötték azokat a dokumentumokat, és hivatalosan is elismerték őket mint a Jézus Krisztusra vonatkozó tanúságtétel hiteles kifejezéseit. Lényegében az újszövetségi írások „kánonja” („kánon” = szabály, mérték) a II. század derekáig rögzítődött. Ezt a kánont az egyház állapította meg, mégpedig a következő ismérvek alapján: azok a könyvek tartoznak az újszövetséghez, 1) amelyeket az egyház és az igaz hitű egyházi írók elfogadtak; 2) amelyeket az apostolok és az apostolok tanítványai írásainak tartottak; 3) amelyeknek „sugalmazott” jellegét az ószövetségi írások mintájára elismerték. Jézus pergamenre rögzíthette volna tanítását, miként az ókori bölcsek tették. De Ö csak egyetlenegyszer írt, akkor is a porba ... A meghalt és feltámadt Jézus övéinek nem azt hagyta meg, hogy írják meg élettörténetét, hanem hogy hirdessék az Ő élő jelenlétét. A szent- írástudósok ma gyakran a görög kérügma szót használják az ősi igehirdetés jelölésére. Ez a kerigma (tágabb értelemben) magában foglalja a katekézist is, vagyis a didaktikus bevezetést a keresztény tanításba. Az Ösegyház a Lélek révén megtapasztalja a Feltámadott Úr jelenlétét, és erről az élményről tanúskodik különböző élethelyzetekben. Az Apostolok Cselekedetei és Szent Pál levelei tükrözik az első igehirdetést, kerigmát. Az említett élethelyzetek legfontosabbjai: a) a liturgikus környezet, elsősorban a keresztség és a kenyértörés (Euka- risztia); b) a katekétikai környezet: itt elsősorban az apostoli tanításról van szó; gyakran az ószövetségi írások beteljesedésével érvelnek (pl. Csel 8,26k); nemegyszer hitvallási formulákkal találkozunk (Sz. Pál levelei); c) az ősegyház missziós tevékenysége, tehát amikor nem zsidóknak (pogányoknak) hirdetik az örömhírt; ez a tágabb értelemben vett igehirdetés gyakran vitatkozó vagy apologetikus jellegű (Jézus életéből vett csodákkal érvelnek . ..).
