A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)
1983-10-01 / 10. szám
458 1. Történeti könyvek: Pentateuchus, Józs, Bír, Rút, Sám, Kir, Krón, Ezd, Neh, Tób, Judit, Észt, Makk. 2. Tanító-költői könyvek: Jób, Zsolt, Péld, Préd, En, Bölcs, Sir 3. Próféták:a) a négy nagy: íz, Jer (+ Siralm, Bár), Ez, Dán b) tizenkét kispróféta: Óz, Jóéi, Ám, Abd, Jón, Mik, Náh, Hab, Szof, Agg, Zak, Mai. Ez a felosztás nagyjából elfogadható, de nem kell túlságosan megmerevíteni, mert bizonyos esetekben hamis értelmezésekhez vezetne. Lényeges tudnunk azt, hogy a legtöbb könyvnek több szerzője van, helyesebben: sokszor egy egész közösség folyton bővülő, újraértelmezett, szájról szájra átadott hagyománya alapján rögzítődnek. Ez nincs ellene az ún. „sugalmazásnak”: Isten emberi nyelven szól az emberekhez, szava közvetítésére embereket használ fel, akik egy meghatározott korban, kulturális környezetben sajátos módon rögzítik az isteni üzenetet. Az Isten Szava így emberi szavakba testesülve jelenik meg, de azért végső elemzésben Isten a szerzőjük. A szent írók, és mindazok, akik valamit hozzáadtak a bibliai könyvekhez, a sugalma- zás kiváltságában részesültek: Isten nevében szóltak tévedhetetlenül az üdvösségre vonatkozó kijelentésekben. Mindez áll az Újszövetségre is. Az újszövetségi könyveket a következőképp szokták felosztani: 1. Történeti könyvek: Evangéliumok és Apostolok Cselekedetei. 2. Tanító könyvek: Apostoli levelek. 3. Prófétai könyv: Titkos Jelenések könyve (Apokalipszis). Az Újszövetség sokban különbözik az Ótól, de abban megegyezik vele, hogy szintén egy nép életéhez és növekedéséhez kapcsolódik; ez az új nép (,,Isten népe”) az Egyház. Egy másik hasonlóság Jóllehet az Újszövetség befejeződött az első század vége előtt, kialakulása szintén hosszú és bonyolult folyamat. Amint az ószövetségi zsidók Mózes Törvényét (Pentateuchus) tekintették a Biblia legfontosabb részének, úgy a keresztények is a négy evangéliumban látják az Újszövetség szívét. Ezek a evangéliumok az apostoli prédikációból születtek. Az első három (ezeket szinoptikusoknak nevezzük) mai formájában nem létezett a második keresztény nemzedék előtt. Márk evangéliumát