A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)

1983-10-01 / 10. szám

440

Október 30 - ÉVKÖZI 31. VASÁRNAP ISTEN, AZ ÉLET BARÁTJA

A szentmise olvasmányai: Bölcs 11,23—12,2: Te mindenkin megkönyörülsz és elnéző vagy. 2Tessz 1,11—2,2: Mégis megkönyörült rajtam.

Lk 19,1-10: Azért jött, hogy keresse és üdvözítse, aki elveszett.

Gyönyörű költői képekben festi le Isten nagyságát és az ember parányi voltát és a világ esendőségét a Biblia egyik legszebb nyelvű és legmélyebb tartalmú könyve, a Bölcsesség könyve. De ott csendül ki

a fönséges üzenet is, hogy az a nagy Isten szereti teremtményét, elnéző gyarlósága iránt, megkönyörül elesett voltán, mert szereti és nem utálja, hiszen Ö nemcsak az élet Ura, de az élet Barátja is.

Szent Pál alapélménye mindig az volt: gyarló, bűnös ember volt, ,,nem méltó, hogy apostolnak mondjanak”. Mégis megkönyörült rajta az Isten. Az Európa zsengéjéhez, a kereszténység első nemzedékéhez tartozó híveket is erre a hálás lelkületre akarja ránevelni. Megélték, hogy Isten megváltó fényét felragyogtatta előttük az apostol. Örömmel fogadták az Igét, és ez üdvözíti őket. Erőt ad nekik minden megpróbáltatásban. De nemcsak velük bánt és bánik így az Isten; nem akarja, hogy bárki is elvesszen. Az embert szerető, az embert kereső Istennek a képét akarta mindenütt a megtértek leikébe belevésni.

Az evangéliumi szakasz egyik legkedvesebb illusztrációja, meg- példázása ennek az embert kereső, embert szerető isteni üdvözítő szándéknak. Hitoktatáskor kis gyermekek derűje és öröme, amint ott van ,,Zakeus a fügefán”. ,,Még a nadrágja is kiszakadt” — tette hozzá felejthetetlen szentírásprofesszorunk. „így kell ezt életszerűvé tenni a gyermekek, a hívek javára.” A fővámos, a gazdag és gyűlölt pénzember kíváncsi az Űrra. Felkúszik a fára, hogy láthassa. Bizonyára volt egy-két drachma nála, hogy az embereket megkérje, segítsék, tolják fel a fára. Az Ür megáll a fa alatt, feltekint, leszólítja a vámost. No, most lesz itt haddelhadd, gondolják a többiek. Fejére olvassa bűneit: a szegények kiszipolyozását, a harácsolást. Nem. ,,Ma a te ven-