A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)

1983-10-01 / 10. szám

441

déged leszek.” Nem volt bűnostorozó beszéd, de volt bűnbánat. Alázatos vallomás és a készség: mindent jóvátenni. A gazdagságból a szegényeket segíteni.

így kereste az Elet Barátja a ,,halott lelkeket”. Mert csak Neki számítanak, csak Neki fájnak. Csak Ű tud rajtuk segíteni. Tudjuk az Ő szemével nézni, az Ő szívével szánni és az O szavával szólítgatni e világ „szegény gazdagjait”, akiknek mindenük van, csak békéjük nincsen. Mert azt csak Krisztus adhat. . .

Áprily Lajos

BARTIMEUS

Szép volt, anyám, mikor a két szelíd kéz megérintette fénytől szűz szemem, világgá lett a bús világtalanság, s öröm borzongott át a lelkemen.

Kolduskövem felett a tér derengett, arcom felé egy arc világított, s káprázva néztem hívó, mély szemébe Annak, ki jött, megállt, meggyógyított.

Szép volt, anyám, szememmel simogatni virág selymét, gyümölcsök bársonyát, vagy messze húzó út ívét követni a dús vetésű Jordán-tájon át.

Ma is csodám a csillagsűrűs éjjel, a nyári éj, mely csóvákat hajít, a virradat, mely kútvízhez kicsalja a város nőit és galambjait.

Jerikó minden színe birtokom lett.

Egész világ. De meddig lesz enyém?

Ha börtönömbe holnap visszahullnék, tán elhullatnám s elfelejteném

a pálma zöldjét, esti domb liláját, barna leányrajt, bíbor rózsatőt.

De lelkem mélyén hordoznám halálig, hogy láttam öt, anyám, hogy láttam Öt!