A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)
1983-09-01 / 9. szám
422 A valóság az, hogy az osztályharc már megvolt régesrégen, csak mindig ugyanaz volt, aki győzött, és ugyanazok, akik alulmaradtak, úgyhogy már nem is hitték, hogy ők is igazi emberek, mint a többiek, akik mások kárán megszerezték maguknak nemcsak a szükségeset, hanem a bőséget, a bőségnél is többet - anyagiakban, de tudásban, szellemiekben is, kultúrában is. Sőt még a vallásban is, mert Latin-Amerikában indián még pap sem lehetett. Az osztályharc rég megvolt, csak mindig egyenlőtlen volt. A keresztény közösségekben azt tapasztalták, hogy ha összefognak, jobban meg tudják védeni magukat, és hitük erősödött egy jobb jövő lehetőségének reményében. Egy nicaraguai ferences pap két órás beszélgetés folyamán így magyarázta meg nekem a szandinista rendszerhez fűződő viszonyát: ,A Szentírás tanára voltam a managuai jezsuita egyetemen. A hatvanas években diákjaim mozgolódni kezdtek. Nem voltak vérengzők, hanem érzékenyek voltak, és szerettek volna közösségben és az egyszerű nép körében élni. Az én plébániám területére jöttek lakni. Ezekből lettek a szandinisták mai vezetői, legalábbis azok, akik életben maradtak, mert nagyon sokan meghaltak közülük: sokan a hegyekben, de nagyon sokan börtönben, megkínzatások után. A szandinista mozgalom alapítói közül csak egy maradt életben, aki most belügyminiszter. A plébániám területén nagyon sokan haltak meg. Gyerekek, 12—13 évesek is, akik hirt, ételt vittek az elbújtaknak, fiatalok, akik gyanúsak lettek a Guardiák szemében. A plébániám területén több mint kétszázan haltak meg. A legjava a fiataloknak. Sokan eltűntek örökre. Magam sohasem nyúltam fegyverhez. Bevallom, féltem. De ha most megtámadnak minket, és újra le akarnak igázni, akkor papi, lelkiismereti kötelességem megvédeni azt, amiért a fiataljaim meghaltak, életüket adták. Akkor még fegyverrel is meg kell védjem őket. 17 éve vagyok itt a plébániámon. Püspököm csak egyetlenegyszer látogatott meg minket, ő ott lakik, ahol a külföldi követek villái vannak. Nem ért velünk egyet. Rómában azt mondta rólunk, hogy mi az Egyházat meg akarjuk semmisíteni, és a hamujára új Egyházat akarunk építeni. írtam neki többször, adjon lehetőséget,hogy beszélhessünk egymással. Nem is válaszol a leveleimre. A mi templomunkban minden csütörtökön szentségimádás van reggeltől estig. Este közösen imádkozunk. A hétvégén elmegyünk közösen kávét szüretelni.” Az imájukon én is részt vettem. Régen tudtam olyan szívből imádkozni. A kávé északon terem, Honduras határán. Sokan mentek szüretelni. Hon- durasból többször is megtámadták a szüretelőket. Többen meghaltak már ezév- ben is, köztük gyerekek is. — Köszönöm a beszélgetést. .......................................HALOTTAINK........................................... Béressy József Gilly Belgium Kuttner Erzsébet Genk Belgium Nyugodjanak Krisztus békéjében!
