A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)

1983-09-01 / 9. szám

423 Problémák és Megoldások AZ AMERIKAI PÜSPÖKÖK PÁSZTORLEVELE A HÁBORÚRÓL ÉS A BÉKÉRŐL (Hivatalos összefoglalás II.) II. Erkölcsi elvek és választás a lehetséges eljárásmódok között Mint az Egyesült Államok püspökei felmérve társadalmunk adott helyze­tét, miközben az erkölcsi elveket meghatározott eljárásmódokra alkalmazzuk, néhány észrevételt és ajánlatot teszünk. A) Az atomfegyverek használatáról 1. Nagyvárosok elpusztítása válaszképpen: Semmilyen körülmények kö­zött sem használható atomfegyver vagy bármilyen más tömegpusztító eszköz né­pességi központok vagy más, túlnyomó részben polgári célpontok elpusztítására. El kell ítélni az olyan visszafizetésmódot is, amely válogatás nélkül és aránytala­nul sok teljesen ártatlan életet oltana ki, olyan emberek életét, akik semmikép­pen sem felelősek kormányuk esztelen tetteiért. 2. Az atomháború megkezdése: Nem tudunk elgondolni olyan helyzetet, amelyben az atomháború, bármilyen korlátozott mértékben is, erkölcsileg iga­zolható. Ha a támadó állam nem használ atomfegyvert, az ellenállásnak is más, nem atom eszközökkel kell történnie. Ezért súlyos kötelesség a lehető legrövi­debb időn belül erkölcsileg elfogadható, atommentes védekezési mód kifejleszté­se. Levelünkben sürgetjük a NATO-t, hogy sietve tegyen lépéseket az első hasz­nálatot kizáró megoldás felé, de elismerjük, hogy ennek kivitelezése időbe telik, és megkívánja a maitól különböző, de megfelelő védekezési módok kifejlesztését. 3. Atomháború korlátok között: Megvizsgáltuk az erre a kérdésre vonat­kozó érveket. Vizsgálatunk igen-igen kételkedővé tett minket a „korlátozott” szó valós értelmében. Az igazságos háborúra vonatkozó tanítás szerint az egyik döntő ismertetőjegy az, hogy meglegyen az ésszerű remény az igazságosság és a béke megteremtésére. Fel kell tennünk a kérdést, hogy létezhet-e még az ész­szerű remény, ha egyszer atomfegyverekkel támadták egymást. A bizonyítás ter­he azokra hárul, akik azt állítják, hogy az értelmileg kielégítő korlátozás lehetsé­ges. Nézetünk szerint az első parancsoló kötelesség az atomfegyverek bármilyen használatának a megelőzése, és reméljük, hogy a vezetők ellenállnak annak az „elméletnek”, hogy az atom konfliktust korlátozni, körülhatárolni, vagy hagyo­mányos értelemben bármilyen módon megnyerni lehet. B) Az elriasztásról Megegyezésre jutottunk - teljesen egyetértve all. János Pál pápa által adott kiértékeléssel — az elriasztás pontos feltételektől függő erkölcsi elfogadása

Next

/
Thumbnails
Contents