A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)
1983-09-01 / 9. szám
398 szürkeségtől". De fiatal volt. Verselésre bizony sokszor inkább csak a vakációs idő maradt. Szegedi kispapok Egy térre, a Gizella térre nyílott a püspöki palota és a piarista gimnázium egy ablaksora. Szomszédok voltunk. Be-bejárt a kispapok- hoz, és bölcs spirituálisunk kérésére pár órás szerepléssel iparkodott bennünket „a szinten tartani". Tudta, jól tudta, milyen sűrített kurzus a szemináriumi öt esztendő anyaga: filozófia, dogmatika, szentí- rástudomány, egyházjog és egyháztörténelem mellé a világi pap életében annyira lényeges gyakorlati tárgyak: a szónoklattan, hitoktatás, pedagógia stb. Jól tudta, nem maradhat sok időnk az olvasásra, még az irodalmi készséggel megáldott vagy megterhelt embernek sem. Beszámolt arról, mi történt egy év alatt a magyar irodalomban és nagyobb hazánkban, Európában. Neveket, könyvcímeket sokszor az ő ajkáról hallottunk először. Atyai, komoly szavai mindig ezek voltak: „Ha tíz könyvre lesz idejük a nyáron, ez az a tíz. Ha csak ötre telik az idejükből, ezt kell elolvasni. De ha csak egy könyvre jutna idő, ezt nem szabad elmulasztani." Glattfelder püspök egyik jubileumára szavalókórussal készültünk: Oda Krisztus Királyhoz. Hatvan fiatal hang dörögte, dübörögte, panaszolta és sírta a világ minden baját a Király előtt, „ki feltakart piros szívével áll a vérző föld felett". Nagyon komolyan vettük a begyakorlás munkáját. Mikor már heteken át gyakorolva kész volt a nyersanyag, átjött ő és jóbarátja. Galamb Sándor. (Kedves alakját József Attila makói emlékéből kell ismernünk: ő ölelte magához az árva fiút öngyilkossági kísérlete után, és csak az apai ölelés melegében sírt fel az apát lan-anyát lan fiú.) Meghallgatták, tanácsaikkal tökéletesebbé iparkodtak tenni az előadást. A Szent Imre dísztermében megrázó élményben volt része a válogatott közönségnek. Ez a szereplésünk volt a kulcsa Sík Sándor másik nagy ódájának, mely abban az évben a Nemzeti Újságban jelent meg: az Oda az Egyházhoz ezért volt a kék reverendás szegedi kispapoknak ajánlva. A kongresszusi év és a Szent István-jubileum alkalmával drága formájában megírta a magyarságot annyira foglalkoztató Szent István- problémát. Az István király ősbemutatója Szegeden volt, és aki láthatta, hallhatta, az haláláig magával viszi Ajtay és Táray (István és Vazul) alakját, és ma is kegyelettel emlékezik a Tanár úrra, aki egy néppel akarta helyesen megláttatni - és látszólag ez is éppen olyan jogos, mint a többi, de nemzetépítőbb —, mi is volt az Orszáépítő szerepe, kínja, keresztje és életének titka.
