A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)
1983-09-01 / 9. szám
397 magyar nyelvű szónokát. Szent Imréről, Szent Erzsébetről mondott beszédeire ma is sokan emlékeznek. A szegénynek nemcsak kenyeret, de önmagát adó „hős szeretet” szentje és a „Dux Emericus" alakja, történelmi és magyar szerepe mindig nagyon foglalkoztatta. A Tanár úr A Dóm térre nyíltak a szeminárium ablakai, és onnan néztük mi, kispapok, hogyan rohannak át az előadások közötti szünetben a medikusok és a medikák, a gyógyszertan- és a kórbonctanórák után, a Nobel-díjas „paprikatudós'' hallgatóival együtt, a Szukováthy térre, mert ott most Sík-óra következett. Arra érdemes volt rohanni. Hosszú évek után Nyugat-Ausztráliában hívta fel orvos barátom a figyelmemet Tompa László Lófürösztés című versére. mert a „Tanár úrtól” úgy hallotta, hogy egyik legnagyobb magyar vers Áprily Lajos Erdély című verse mellett. A Szegedi Fiatalok Köre itt került hatósugarába. így lett Radnóti, aki (Latinovits szép szava szerint) „magyarságát vérezte", többszörös gyermeke. Közben megírta Pázmány-köny- vét, Zrínyit meg a többieket, és építette Esztétikája kereteit. Segített a cserkészmozgalom központjában, hiszen első szerelme volt a Zászlónk köre és a magyar ifjúság. Konferenciákat tartott, lelkigyakorlatokat adott, és törte-törte mindenkinek, aki rászorult, szíve fekete kenyerét. Érző, meleg emberi szív volt az. Fénykora volt, kinevezésétől a háború kitöréséig, a Szegeden töltött idő. Azért van élete vége felé is a lelke tele Te Deummal: Hogy mindig jutott két garasom adni.. . Hogy sohasem féltem a szeretettől, és szerethettem, akik nem szerettek . . . Hogy akik szerettek, szépen szerettek, és hogy nem kellett nem szépen szeretnem .. . Hála legyen, Uram, hála legyen! Nem kellett félnie „a virágtalan, gyümölcstelen ágtól ... és a I
