A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)
1983-09-01 / 9. szám
391 Pedig a prófétáknak nem telik kedvük a feddésben és fenyegetésben. De ez a keserű feladatuk. Ámosznak és a többieknek meg kell mondaniok: száműzetés jön a szívtelenség, a tobzódás századaira. Szegény koldus Lázárok sorsára jutnak már itt ezen a földön is, akik dús- lakodtak, és nem vették észre a szegényt, a szenvedőt. Ámosz beille- nék mai prófétának is. Miket mondana a túltermelő, a túlfogyasztó, a tékozló társadalomra, a Dél és Észak közötti ellentét, a tékozlás és a nyomor láttára? Illés a Baal-próféták ellen . . . Jeremiás a népet maszlagoló „földi, evilági okosok” ellen . . . Szent Gellért Aba Sámuelra ripakodva a nemes magyarokat kóbor kutyaként agyonverető gaztette miatt: csak az idő és hely különbözik, a lényeg ugyanaz. Isten embere Urának, Istenének üzenetét, jóhírét vagy feddő, fenyegető súlyos szavait mondja, mert igenis „az Isten mindenkit üdvözíteni akar”, és némelyik ember, sokszor egy-egy kor is, csak a mennydörgést érti meg. ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ Babilon sötét vizeinek partján vissza-visszaemlékeztek a keserű, nagy prófétákra, és sírva, epekedve tárták kezüket a templom felé, a szent város felé, amely már nem volt. Mert bűneik mindkettőt lerombolták. Hallották ők a prófétáktól, a vigyázóktól, az intőktől, hogy a pogány hatalom csak az Úr pálcája és eszköze lett. Isten ostorai, a büntetés végrehajtói. De a vádlevelet ők írták maguk ellen. A vezetők és a nép, mely a Törvényt megkapta, de nem teljesítette. Lázár sorában, idegenben találta meg végre a nép a maga jobbik lelkét: a Könyvet, melyben az élet útját kapta; a testvért, akit szeretni kellene; a közösséget, melyben a nép lelkét ápolni és jobb időkre átmenteni lehet. öt világrész magyar Babüonjaiban megtanuljuk-e a leckét?
