A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)
1983-09-01 / 9. szám
392 II. János Pál pápa SZENT GELLERT LELKISÉGE Az 1980. szeptember 24-én kelt pápai levél főbb gondolatai Életrajzából Szent Gellért alakja három egymást követő jellegzetes keresztény életformában jelenik meg előttünk: mint szerzetes, mint apostol és mint vértanú. A szerzetes Isten embere, aki imádságban és munkában teljesen Istennek szenteli életét; az apostol az evangélium üdvözítő örömhírének hirdetője, aki életszentségre neveli a kereszténvt, és kereszténységre vezeti a pogányt; a vértanú az, aki szeretetének végső tanúbizonyságaként önmagát, imádságos életét és apostoli munkáját mindenestől Istennek adja. Szent Gellért, a szerzetes Szent Gellért mint Isten embere az imádság embere volt, ha az imádságot a szerzetesi hagyomány szellemében úgy tekintjük, mint a lectio, meditatio és contemplatio szervesen összetartozó hármas fokozatát. Még az apáti tisztről is szívesen lemondott, hogy a Szentföldre zarándokolhasson, és ott, Szent Jeromos példáját és tanítását követve, elmélyedhessen a Biblia tanulmányozásában. Ne feledjük, hogy ez a lectio divina, a Biblia és az egyházatyák kommentárjainak tanulmányozása a szerzetesi hagyomány szerint elsősorban nem tudományos kutatás, hanem — akár a közösségi liturgia, akár az egyéni elmélyedés formájában — az imádság forrása, amely Isten szeretetére és szemlélésére, a belső ima tökéletességére vezet. Ez a belső ima azonban csakis akkor bontakozik ki a lélekben, ha folyamatosan táplálja a lectio divina szellemi tevékenysége, és csakis akkor hozza meg gyümölcsét, ha a mindennapi kötelességek teljesítésére, a testvéri szolgálat élő tetteire indít. Imádság és munka kettős egysége: ez volt Szent Gellért életformája. Munkáját az imádság szelleme hatotta át, imádságában pedig munkás életét ajánlotta fel szüntelenül Istennek. Szent Gellért, az apostol /a/ Ami különösen is figyelemre méltó Szent Gellért életében, az apostoli egyéniségének fokozatos kialakulása. Az isteni Gondviselés úgy irányította, hogy önmagáról egyre jobban megfeledkezve, másokért élő ember legyen. Először szentföldi útjáról és tanulmányi terveiről kellett lemondania, hogy azt tegye, amire sohasem gondolt: mint István király munkatársa és Imre herceg nevelője, a fiatal magyar kereszténység megerősítésén dolgozzék. Később bakonybéli magányát, remete életét kellett áldozatul hoznia, hogy mint misszionárius püspök
