A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)
1983-09-01 / 9. szám
390 bekért, a királyi erőszak áldozataiért szólott, azzal a hittel, hogy két úrnak nem lehet és nem is okos szolgálni. ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ Az apostol is a világért, mindenki üdvéért kéri kedves fia, Ti- móteus és a hívek imáját. Ezért a világért, mindenki üdvéért halt meg az Úr is. De a világ szellemétől megbabonázott, az Isten Lelkének ellet-mondó világért — nem imádkozott. A krisztusi szellem és a világi lelkűiét közti különbséget és ellentétet ritka művészi erővel fogalmazta meg Az országépítő szerzője, Kós Károly. Gellért atya ajkára adja a szót, amikor befejezi Imre nevelését. „A munkát, melyet vállaltam, uram és királyom, íme, megtettem. Kinőtt az én gyenge kezem alól, s eljött az ideje, hogy most megtanulja azt, amire én nem taníthatom meg, mert magam is tudatlan vagyok abban. En megtanítottam engedelmeskedni, most meg kell tanulnia parancsolni. Megtanítottam, hogy aki kővel dobja meg, azt ő kenyérrel dobja vissza; most meg kell tanulnia, hogy ha valaki egy ujjal is bántja, azt irgalom nélkül sújtsa le az ő ereje. Tanítottam az én fiamat jámborságra, irgalmasságra, szelídségre és alázatra; most meg kell tanulja a büszkeséget, az irgalmatlanságot, az uralkodást, amihez én nem értek, amit nem tudok, amiben nem hiszek, amit nem is akarok tudni, mert ellenkezője annak, amit hiszek, és amit Krisztus U- runk élete példáz.’’ Szavunkkal mi is ellene mondtunk a Sátánnak, a világ pompájának és szellemének. Életünk a Krisztus lelkületét példázza-e, avagy a világét? Szeptember 25 - ÉVKÖZI 26. VASÁRNAP „RÁNK, BŰNÖSÖKRE, MINDEN VERÉS RÁFÉR” A szentmise olvasmányai:Ám 6,1.4-7:A tobzódás és szívtelenség büntetése lesz a száműzetés. - lTim 6,11-16: Tartsd meg a parancsokat! Lk 16,19-31: A dúsgazdag és a szegény Lázár. A próféták sokszor az ellentmondás emberei. Ellene kell mondjanak — küldőjük, az Isten és az ő törvénye nevében — a nép élet- felfogásának; ostorozniok kell a bűnt, és nem hunyhatnak szemet a visszaélések láttára. Nem lehetnek „néma ebek” Gazdájuk kapujában. Ezért olyan hálátlan a szerepük, ezért olyan tragikus sokszor a sorsuk. Úgy jártak már az Ige eljövetele előtt is, a későbbi századokban is, és ma is, mint az Úr és a Mester, övéi közé jött, és övéi nem fogadták be. Jobban szerették az emberek a sötétséget. Dédelgetjük, szeretjük a bűneinket.
