A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)
1983-09-01 / 9. szám
389 megírta Gárdonyi Az Isten rabjainak zárófejezetében. Sík Sándor István király című drámájában Imre tiszta özvegye akarja megértetni az öreg királlyal, miért is tett Imre így. Ma, amikor az áldozat fogalma is elhomályosult, még a keresztény felfogásban is (hát még a gyakorlatban!), nagyon időszerű ez a tanítás. Alig kétséges: Imre herceg Gellérttől nyerte a hősi odaadás és a másokért, a népért való áldozat tanítását. ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ Örvendezett az ország, hálás, diadalmas örömmel, amikor oltárra emelték az apát, a fiút és a nevelő, később vértanú barátot. Öröm volt Isten országában is, mikor a zsenge magyar keresztény vetés ilyen gyümölcsöket érlelt. Öröm van ott a megtérő bűnös miatt is. Nagy öröm van Istennél azok hazaérkeztekor, akik a legnagyobb szeretet jelével térnek haza. Életüket adták országépítő munkában, példaadó hősi tisztaságban és a magyar ugarra hullatott vérrel. Ott van a szentföld mindenki számára, ahova az Isten küldötte, ahova az Isten szánta. Bár megtalálnánk — ott, ahol vagyunk — a mi szentföldünket! Szeptember 18 - ÉVKÖZI 25. VASÁRNAP „FELMUTAT ÉGBE SZENT GELLERT KERESZTJE” A szentmise olvasmányai: Ám 8,4-7: A szívtelen gazdagok ellen, akik pénzért veszik meg a szegényt. - Him 2,1-8: Imádkozni mindenkiért, Isten mindenki üdvét kívánja. - Lk 16,1-13: Nem lehet két úrnak szolgálni. A szentek és a próféták — Isten és az emberek barátai — sokszor ellene mondanak a kor szellemének. Szavuk, példájuk emlékezteti a hivő embert, hogy meghalt a bűnnek, és élnie kell Krisztusnak. A világnak és a világ szellemének ellene mondott a keresztségben. Ha ezt az ellenmondást a szülők és a keresztszülők vállalták is helyette, annyiszor megújította azt a nagyszombati vigília feltámadási szertartásában, ahol tudatosan elkötelezte magát, hogy Krisztus világosságában akar járni, mint a nappal, a világosság és a fény gyermeke. ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ A keresztnek ezt a balgaságát — Isten bölcsességét — mutatja a Duna-parton a szobor. Ezzel a hittel és meggyőződéssel áldotta Gel- lért, a kereszt jelével, az őt megölő magyar fiait. ,,A királyt tiszteld! Az Isten féld! Szavaim fordítsd le!” — intette a remegő tolmácsot, aki nem merte az Aba Sámuelt korholó kemény atyai feddést lefordítami. Most a szegényebbekért, a gyengéb
