A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)

1983-08-01 / 8. szám

381

— Ha netalán csalódott bennem,

ha várakozásainak nem feleltem meg, akkor sem tett önző szemrehányást; elszomorodott, de nem önmagán keseregve, hanem miattam és értem aggódva»

— Nem szőtt velem barátságot, kölcsönös, maradandó kapcsolatot;

nem a barátom lett, hanem a felebarátom.

Felebarátom az irgalmas szamaritánus: (b)

önmagát látta meg és örökítette meg bennem,

élete gazdagságából adott nekem életet;

új életre keltett, a magam életére,

hogy tőle elszakadva járjam utamat.

Egészen halálomig belőle élek.

Már az ószövetségben voltak Szamaria-beliek, (c)

akik igazi felebarátnak bizonyultak (2Krón 28,15):

Ácház idejében, egy szörnyű öldöklés után, könyörületet gyakoroltak Jeruzsálem lakóival: gondjukba vették az életben maradt foglyokat, felöltözteték, megetették, olajjal megkenték, az erőtleneket szamarakra ültették, visszavezették őket testvéreikhez Jerikóba.

Ezek a Szamaria-beliek és a példabeszéd szamaritánusa meg a sokezer más .Jrgalmas szamaritánus” az üdvösségtörténet egyik fő erővonalát alkotják.

A szamaritánus velem gyakorolt jósága (d)

Isten Királyságának életáramlásába tartozik.

— A szamaritánus hasonlít a Jó Pásztorhoz,

aki megmenti báránykáját a tolvajoktól és rablóktól.

— Úgy jelenik meg a pap és a levita nyomában,

mint a Szőlősgazda Fia a szőlőművesek garázdálkodása után; igénytelen, megvetett Szamaritánus, és mégis csak ő tud üdvözíteni.

— Amikor szamaritánusom megrendül” kiszolgáltatottságomon, Istennek és Krisztusnak irántam érzett irgalmas szeretete tölti el.

— Olajával és borával a szentségeket szimbolizálja, és rábíz az Egyház vendégfogadójára.

— Amikor „visszatér”, hogy ápolásomért megfizessen, az utolsó ítélet Bírájának előhírnöke.

6) Szeresd és utánozd!

Azt mondta neki Jézus:

„Menj el, te is hasonlóképpen cselekedj!”

„Szeresd felebarátodat, mint saját magadat! (a)

nincs más nagyobb parancs, mint ez.”