A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)

1983-08-01 / 8. szám

371

szeretetet, sőt adja is magát szeretetben. A családnak azonban az is- tenképűségünk megvalósulásában sajátságos és különleges szerep jut, mert elsősorban a család építi a szeretet testvéries világrendjét (LG 41). Mindenki a családban tanulja meg szeretni az Istent és szeretni az embert. A család szerető légkörében fogadjuk el önmagunkat mint jót. Itt gyakoroljuk be a szeretet cselekedeteit és az önzetlen önátadást. Legyen ezért állandó beszédtémája a családnak az istenképű szeretet. Mutassák meg a szülők, mit jelent szeretni úgy, amint Krisztus szeret minket (Jn 15,12-17). Gyakoroljuk az önfegyelmet, a bocsánatkérést, és imádkozzon is a család a szeretet nagy kegyelméért. Váljon a szeretet családtagjaink mindennapi kenyerévé, amit minden reggel újra megtörünk, és egész nap fogyasztunk.

„Ahogyan ugyanis egykor a szeretet és a hűség szövetségével sietett Isten népe elébe, úgy most a házasság szentségén keresztül találkozik az emberiség Megváltója és az egyház jegyese a keresztény hitvesekkel. Velük is marad, hogy amiként ő szerette az egyházat és önmagát adta érte, ugyanúgy szeressék egymást a házastársak is, kölcsönös odaadással és hűséggel. Az igazi házastársi szerelem az istenszeretet megnyilatkozása lesz” (GS 48). Ezen a talajon érik az igazi ember.