A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)
1983-08-01 / 8. szám
355 dés illemtanának fővizsgája, hogy miképp húzzuk be magunk után az ajtót. Miképp tűnünk el a függöny mögött, mely groteszk komédiánkat befejezi. Erre azzal a meggondolással kell fölkészülnünk, hogy még egy pillangó halála is botrányos ellentmondás. ILLYÉS GYULA, NEM HISZEM .. . Nem hiszem, hogy odaát meglelek valakit is azokból, akikért testem és lelkem nem bánta, hogy élt. De annyi boldogságot, örömet vesztettem velük, kik már odaát vannak akárhol, és itt a világ nélkülük annyival kegyetlenebb, hogy lassan kezdek mégis oda vágyni, ahol ők vannak, akárhol, akármi formában, kiket ideát szerettem, s azt kezdem hinni, hogy bármily alakban az az odatünt boldogság is megvan, — ha emléke oly örök a szívemben! BELON GELLÉRT PÜSPÖK TEMETÉSI BESZÉDE Kedves Gyula testvérünk! Elindultál hát Kháron ladikján a nagy útra, amely a végesből a végtelenbe, az időből az örökkévalóságra, evilágból a túlvilágra, az embertől az Istenhez vezet. Kérted egyházad szolgálatát erre a nagy útra — és mi eljöttünk érted imádkozni az egyház kétezeréves imájával. — Mint te kívántad: — az ódon latin nyelv patinás komorságával állottunk mögéd, ki Isten előtt állsz ítéletre várván. Első szavunk a megkövetésé és bocsánatkérésé. Keresztelésed szent pillanatától, mely örökre eljegyzett téged az A tyával, a Fiúval és a Szentlélekkel, messze sodort a keresés útja, és bejártad a kutató szellem szinte minden ösvényét. Es ebben a keresésben nem tudtunk úgy tanúságot tenni Istenünkről, hogy áldott valóságát egyértelműen, fenntartás és kételkedés nélkül elfogadd. Nem tudtuk megmutatni neked azt az Istent, aki van; sőt annyira és úgy van, hogy három személyben van — és túláradóan birtokolja a szellemi valók hármas birodalmát: a szabadságot, az igazságot és a szeretetet. Es helyette a magunk életére leszűkített, emberszabású Istent mutattunk. Es nem tudtunk tanúságot tenni a Krisztusban megjelenő tökéletes és teljes
