A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)
1983-08-01 / 8. szám
356 emberségről. Pedig te is a szellem teljességére és az emberség tiszta valóságára törekedtél prófétai arányokat mutató lírai pályádon. Aki emberséget akar, azt akarja, amit az Isten akar. Aki a szabadságért, igazságért és szeretetért küzd, azért küzd, amiért az Isten küzd. Akaratban egyek voltatok, de valahogy mégis távol. Isten-távolban kerested azt, amiről nekünk kellett volna tanúságot tenni. Bocsáss meg, hogy hagytunk Kháron ladikján egyedül küzdeni, egész életedben sorsodra hagyva — mint Kháron köteted címlapja is művészien ábrázolja — az élet tengerének fekete vizein elsötétült ég alatt. — Hiszen te mondtad, hogy egész életünkben hordozzuk a halált. De Kháron ladikjának címlapján uralkodik a vakítóan fehér vitorla, mely fényeivel belehasít a naptalan égbe az éjsötét vizeken. Hogy a vitorlának ez a fénye honnét jött, arra te feleltél meg egy három szóból álló örök sorral: ,A csillag mind betlehemi'. (Emberi éj) Goethe azon panaszkodott, hogy élményei rögtön megfagynak, ha leírja azokat. Milyen belső küzdelmek, milyen prófétai látások formálódtak a szavak cseppkövévé ebben a néhány szóban, amit leírtál? Vagy tekintsük ezt megfagyott lávának, mely igazságkereső és szeretetre vágyó szíved tűzhányójából itt maradt nekünk? Tudtad, mit írsz le ezekkel a szavakkal a kereső ember számára? A betlehemi csillag kereső embereket vezetett ahhoz, aki elmondhatta magáról: „Én vagyok az út, az igazság és az élet." (Jn 14,6) Te is a keresők útján jártál, az igazságra szomjaztál és az életet szolgáltad. Végül is kérted egyházad imáját erre a nagy útra, amin most elindulsz. Voltaire és Martin du Gard Jean Maro is-ja ugyan nem vállalt felelősséget a betegségben és öregségben tett kijelentésekért és hiteltelenítette azokat, mint nem egész értékű emberek nyilatkozatát. De te ne restellő ezt. Legnagyobb tudósaink a tudomány óceánjának a partján nem restellik magukat kicsinynek és tudatlannak vallani a docta ignorantiában. A múlandóság partjain az örök élet tengere mellett ne restelljük magunkat kicsinek vallani, aki kísérő után nyúl. Jézus, a legnagyobb ember, nem szégyellte bevallani félelmét a haláltól. És kinyújtotta kezét a halállal vergődő társa felé, noha az egész életében távol járt az Istentől. „Uram, emlékezz meg rólam, ha országodba jutsz" — sóhajtotta a halál küszöbén. Ezt a sóhajt vélem kihallani utolsó kívánságodból. És mi azért imádkozunk bizalommal és reménnyel, hogy te is halld meg a megváltó jézusi mondást:,,Bizony mondom neked, még ma velem leszel a paradicsomban." (Lk 23,43)
