A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)
1983-08-01 / 8. szám
349 Aztán egyszerre csend lett, és a király felállott székéből. Odament az oltár elé, és ott megállóit a püspök mellett. Az oltárról elvette balkezével a talpas keresztet, és szembefordult a sokasággal. Jobb keze a földre támaszkodott, hosszú, egyenes kardon. Pillantása végigrepült az embereken és azután vissza, és megállott az urakon, akik elöl állottak, s lassú, erős szóval mondotta: — íme, egy kezemben a kereszt, s azt az Úristen parancsolta az én kezembe, hogy tartsam és vezessem hozzá az én népemet. De más kezemben tartom a kardot. Ma püspököt adtam nektek és papokat, akik tanítsanak titeket és kereszteljenek és eskessenek és temessenek. Nekik engedelmesek legyetek a magatok javára és az ország javára. És én számontartalak, mert számadással tartozom az Istennek, aki az én Uram és a ti Uratok. Köszöntelek szívesen, akik eljöttetek hívó szómra ma, és ezt jól tettétek. De bizony mondom, rosszul tették, akik nem engedelmeskedtek szómnak. Köszöntök mindenkit, és mindenki a király vendége ma és a holnapi vasárnapon. Letette a keresztet az oltárra. Balkezébe vette kardját, és jobb kezét homlokához emelte a népekhez fordulva. Azután a püspökkel együtt lelépett a grádicson és ment a templomhely hosszában kifelé. Előtte utat nyitottak a népek, és utána jöttek a papok és a három úrfi /Vazulfia Béla, Imre herceg és velencés Péter/ésaz urak mind. így ment gyalog s lassú lépésekkel a király, és a sokaság levette előtte süvegét, és meghajolt és ujjongva kiáltozott. Az asszonyok pedig magasra emelték az ölbeli gyermekeket, hogy láthassák a királyt azok is. ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ Walter jelentette, hogy az egyik tornyot holnap rakni kezdik. — Jó lesz-é az alja? Erős-é ott a föld? — Kemény agyag, Uram. Országot lehet arra építeni, nem tornyot. — Vigyázz, pap, itt vigyázzál jól, s itt ne csinálj bolondot csak. Ha jó a fundamentum, akkor, ha összedül is a fal, kicsi dolog felépíteni. Ha kivágod a fát, de ép a gyökere, kinő a fa megint; mert a gyökér a fa, s nem a korona. Az asszonyokhoz értek, s azok most meghajoltak s köszöntötték a királyt. A király folytatta, s most az asszonyokhoz fordult: — Sokat építettem én már, Úrasszonyok. Amióta eszemet tudom, s magam ura vagyok, mindig építek, csak építek . . . Szeme az özvegyasszony la vajda özvegye/ szemével találkozik, s tovább mondja: — Még akkor is, ha azt hiszik, hogy rontok. De a földet elsőbben takarítani kell, kivágni a tövisét és kiszedni a követ és gyökereket, aztán felhasítani a föld borit, hogy gabonát teremhessen. És mély sebet kell beléje vájni, hogy templomot építhessünk . . .
