A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)

1983-08-01 / 8. szám

343

Isten szolgájának tudta magát akkor király és szolga. Kinek milyen szerepet osztott ki a Teremtő, az mellékes. Annak a szolgálatnak, annak a feladatnak megfelelni: ez a keresztény hivatás. A Csanádi székesegyház felszentelésén (Csanádra Gellértet, fia nevelőjét rendelte püspöknek) mondatja vele a szerző a mélyértelmű kulcsszavakat: „És én számontartalak, mert számadással tartozom az Istennek, aki az én uram és a ti uratok.”

* * *

Idősebb olvasóink még emlékeznek az eucharisztikus kongresszus és a Szent István-év gyönyörű napjaira . ..

Aranyvonat nélkül is töretlen hűséggel őrizzük a szent király örökségét: a hitet, a hagyományokat, a régi szép erkölcsöket. Neveljük igaz öntudatra a fiatalokat. Magyarnak lenni nem szégyen. Hivatás az, nehéz feladat, szent örökség és nemes büszkeség.

Augusztus 28. — ÉVKÖZI 22. VASÁRNAP MOHÁCS, A MAGYAROK „FÖVÉTELÉNEK” NAPJA

A szentmise olvasmányai: Sir 3,17—18.20—28—29: Alázzátok meg magatokat Isten előtt! Zsid 12,18—19.22—24: Az élő Isten városához járultatok. Lk 14,1.7—14: Alázat és kevélység.

Emberről még olyan dicséretet nem mondottak, mint az Űr Jézus Jánosról, az előhírnökről. Mégis, mikor János fogságban van — az igazságért és prófétai bátorságáért — nem menti ki Heródes és Heródiás kezéből. A természeti és történelmi erők játékába, még ha kegyetlen és érthetetlen is az számunkra, nem mindig szól bele az Isten. Az Ő gondolatai nem a mi gondolataink.

* * *

Ami az egyénekkel történik, az megesik a közösségek, népek

életében is. A Nagy Lajosok és Mátyás királyok híres, annyiszor győztes országát és népét ,,lefejezte” a mohácsi síkon 1526. augusztus 29-én a török hatalom. János fővételének napja a magyarok fővételévé lett, Jókai szavai szerint. így lett az a nap és az a mező,,nemzeti nagy létünk nagy temetője.”

* * *

Akkor sem hiányzott a kemény prófétai szó, az intés, a magunk jobbításának sürgetése. Akkor is pusztába kiáltó szó maradt az igazság szava. Jobban szeretik az emberek is, a közösségek is a szép hazugságokat. Pedig csak meg kellett volna aláznunk magunkat, és ráT