A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)
1983-08-01 / 8. szám
344 döbbennünk arra, hogy keresztény örökségünk, nemzeti, vallásos kincseink kamatoztatásra, mindenki javára adattak. Nem ingyen kapjuk az élő Isten szent városába szóló meghívást. Akik Isten hegyéhez, az Igazság és szeretet forrásához járultak, azoknak ott lángra kell gyulladniok. Hálával kell hordozni a kegyelem ajándékait, és azzal az Isten városát kell építeni a többiek, a nép lelkében — a közösség javára. * * * Azok a tízezrek hiányoztak a mohácsi mezőről — Kapisztrán és Hunyadi keresztesei akiket levágtak a keresztesháborúként indult parasztlázadás idején. Nándorfehérvárnál még ott voltak. „Nem, nem az ellenség - Önfia vágta sebét.” * * * . . rég megmondták a keserű nagy próféták”, Isten és a magyarság igazi prófétái, hogy Isten büntető, sújtó kezével kacérkodik, aki a törvény útjáról letér. A nemzet életét és jövőjét kockáztatjuk, ha a nemzet lelkét gyengítjük, ha örökségünket fecséreljük, ha az egységet nem építjük; igazsággal és szeretettel. „A múlt csak példa legyen most” — és minden időkre. A magyar szentév egyik legfontosabb szándéka ez. SZENT ISTVÁN LELKISÉGE Nem próbálunk tanulmányt írni a címben jelzett témáról — talán nem is lehetne —; csupán néhány fényt szeretnénk felvillantani. Az egykorú hiteles feljegyzések csekély száma nem olyan nagy akadály a lelkiség megvilágításánál, mint a történelmi kép megrajzolásánál. Elég odafigyelnünk egy-két olyan megnyilatkozásra, amely jól ráérzett Szent István lelkiségére, és ezt a ráérzést számunkra is lehetővé teszi. Egy középkori király lelkisége sok szempontból nagyon távol áll a mi mai életérzésünktől és lelkiségünktől. De meg kellene bennünk lennie annak a nyitottságnak, amely rokonszenvvel, tanulékonysággal, az egy krisztusi családba tartozás közösségvállalásával és szeretetével közeledik országépítő királyunk hatalmas alakjához. TATÁRJÁRÁS TÖRÖKDULAS Szent István Intelmei A király megbízásából és felelősségére tudós papok a korabeli királytükrök mintájára írták meg a trónörökös nevelésére szánt Intelmeket. (Ezt és a következő munkát, a legendát, Kurcz Ágnes fordította.)
