A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)

1983-08-01 / 8. szám

342 sítő, új honfoglalást végző szögedi nemzetnek és Dél-Magyar ország­nak lett otthona, ahova ,,haza” járt az ő népe. Hozzá sírjon fel, benne bízzon mindenhol a magyar! Augusztus 21. - ÉVKÖZI 21. VASÁRNAP HOL VAGY, ISTVÁN KIRÁLY? A szentmise olvasmányai: 12 66,18-21: Összegyűjtöm őket a világ minden tájáról. Zsid 12,5-7.11-13: „Az Ür megfenyíti azokat, akiket szeret.” Lk 13,22-30: Keletről és nyugatról jönnek a népek Isten országába. Az európai népek keresz­tény életének elindulása sok hasonlóságot mutat. Majd’ min­denütt ott vannak a szinte nemzeti hősökké vált hithir­dető, sokszor vértanú nagy missziósok, és a nép vezetésére, irányítására, az igazi keresztény élet megpéldázására a fejedelmi, királyi személyek. Az „Ország­építő”, az el nem porladó kezű Szent István királyunk kiemel­kedő egyénisége ennek a ke­resztény királyi, fejedelmi csar­noknak. * * * Egyéni életére a 2. olvasmány szavai igazán jellemzőek. Szeret­te az Isten, és megpróbálta. Megpróbálta nagyon. A sok irodalmi tö­rekvés — versek, regények, drámák — között, amelyben egyénisé­gét, küldetéstudatát és embertelenül nehéz feladatát be akarták mu­tatni a magyar népnek, talán „a nagy erdélyi öreg”, Kós Károly István-képe a legmegrázóbb és legigazabb. István királyt, az embert akarta megírni a protestáns erdélyi szerző, és megrajzolta a legnagyobb szent István-képet. Az egész embert lefoglaló, kitöltő életirány az. * * * A középkor mélypontjáról, a legsötétebb századból már a meg­újulás, a reform útjára lépett az európai közösség. Hiszen akkor még közösség volt. Ennek a reformkereszténységnek szelleme ráüti bélye­gét a szent király életére és működésére. Szent István Lotz Károly aranymozaikja Székesfehérvárott

Next

/
Thumbnails
Contents