A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)

1983-01-01 / 1. szám

36 4. Ne fogadjuk el! Ha nagy a zaj — hangszűrőkkel zajtalanítunk, ha szennyezett a levegő — faültetéssel levegőt tisztí­tunk, ha ártalmassá vált az ivóvizünk — fertőtle­nítünk. Nem nyugszunk bele: Ilyen az élet! Igyek­szünk elviselhetőbbé tenni azt. Alkalmazzuk e- zen életbölcsességünket családi életünkre is! Mi­nél több időt töltsön együtt a férj és a feleség! Igen, de amikor nincs? Akkor szakítani kell. I- dőt kell teremtenünk magunknak arra, hogy el­beszélgethessünk, sétálhassunk, sportolhassunk és szórakozhassunk. Együtt, együtt! Kettesben, a csa­láddal és baráti körünkkel. Csak így őrizhetik meg a családtagok biztonságérzetüket. így maradhat hűséges a hitves hitveséhez. Nymodon növekedhet­nek a szeretetben. „Még nagyobb lesz a házastársi szerelem megbe­csülése és egészséges közvélemény alakul ki róla, ha a keresztény házastársak kitűnnek hűséges és har­monikus szerelmükkel..., ha a házasság és a család érdekében a szükséges megújhodásért megteszik, a- mi rajtuk áll”— figyelmeztetnek püspökeink a Zsi­naton (GS 50). MÉCS LÁSZLÓ: KI ÉRTI EZT? A Nap rászállt a hegytetőre s megitta az éj tengerét. o Galamb ivott a nagymocsárból, s a fertő forrás-tiszta lett. o Fecskényi jóhír szállt szívemre s megitta tenger-bánatom.

Next

/
Thumbnails
Contents