A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)

1983-01-01 / 1. szám

35

2. Én csak neki élek

Az egyik tiszamenti városunkban a családtagok száma háztartásonként csak 1,9 személy. Mit jelent ez? Az önző bezárkózás képe. Sok családban túl zárt a szerkezet. Csak én és hitvesem! Még a gyermekáldást is megtagadják, csak hogy egymásnak „élhessenek". Ilyen helyzetben, gyermektelenül él a magyar családok kb. egyharmada. E- setenként azután ez a kapocs szorít és szakításra készteti a hitvest: szabadulni akar. Mivel kevés a családtagok száma a családban, nem a- lakulhat ki igazi közösség, hamar beáll az egyhangúság, a változatosság hiánya, ami kalandra vagy menekülésre késztethet. Az ilyen családtípust „nincs családunk, sem barátunk" házassági formának nevezhetnénk.

3. A fogyasztói társadalomban

Fogyasztói társadalomban é- lünk, úgy Keleten mint Nyugaton. Lényeges a különböző technikák, eljárási módok feltalálása és a termékek elfogyasztása. Nagyon sok családban is csak ez érvényesül. A hitvesek kölcsönös kapcsolata csak technikákra, fogásokra korlátozódik. Sőt már az együttes elfogyasztás sem lényeges. Nincsen tekintettel egyik a másikra. Már nem étkezik együtt a család. Esetleg csak egy—egy étkezést fogyaszt el minden családtag a családi asztalnál, a többit más ,,vendéglőkben" veszi magához. Mivel a hotel költséges, ezért aludni hazatér a család, ki-ki a maga idejében. Az egyik már régen békés álmát alussza, amikor a másik megérkezik. Talán csak egy-egy személytelen üzenettel köszöntik egymást, melynél az utolsó két szó: „Csókollak, Pista"„csakhamar üres szokássá zsugorodik, vagy el is marad. Az ilyen családtípus a „hotel és restaurante,, házasságforma.