A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)
1983-07-01 / 7. szám
324 bizonyítani akaija, hogy helyesen kérdezett, és hogy kérdésére nem kapott kielégítő választ. Problémája most az, hogy ki a felebarát: csupán a családtagok és barátok? vagy rajtuk kívül minden honfitárs és hitsorsos? sőt esetleg még az idegenek, a bálványimádók is? „Ki hát az én felebarátom?!” Jézus példabeszéddel válaszol, de nem egyenesen a törvénytudó kérdésére; nem azt mondja meg, kit szeress felebarátként, és kit ne, hanem hogy ki szeret téged felebarátként, és ki nem. A példabeszéd hűen tükrözi az akkori valóságos életet, ezért számos apró elemének is pontos és fontos jelentése van. 2) Kirabolva és félholtan „Egy ember ment lefelé Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók kezébe esett, akik, miután kifosztották és ütésekkel halmozták, továbbálltak, otthagyván öt félholtan.” Jeruzsálemtől Jerikóig kb. 35 kilométer az út, ezer méteres szintkülönbségen ereszkedik alá; hegyes, elhagyatott, rablók lakta vidék, félúton katonai állomással és szállóval; a közbiztonság veszélyeztettsége ellenére is forgalmas kereskedelmi útvonal. Jeruzsálemből egy ember megy le Jerikó felé; nevét nem tudjuk, arcvonásait nem látjuk; vajon zsidó ember? talán szamaritánus? vagy pogány? becsületes utazó? vagy ő maga is zsivány? Tény az, hogy rablók törnek rá, kifosztják mindenéből, alaposan elverik és megsebesítik, félholtan hagyják az úton, öntudatát vesztve várja a halált, önmagától, mások segítsége nélkül képtelen megmenekülni nyomorúságából. 3) A pap és a levita „Történetesen egy pap ment lefelé azon az úton, és amikor meglátta, elment mellette; hasonlóképpen egy levita is, aki odaért a helyhez, amikor jött és meglátta, elment mellette.”
