A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)

1983-07-01 / 7. szám

A pap, aki ugyanazon az úton halad, hazafelé tart Jerikóba vagy azon túlra Jeruzsálemből, a templomi szolgálatból.

Meglátja a félholtat, kikerüli és továbbmegy.

Hasonló módon, hasonló okokból kifolyólag arra utazik egy levita is; ugyanúgy kikerüli és továbbmegy.

Miért nem segítenek a szerencsétlenen?

— Talán hogy a vér érintése

(sőt egy idegen, ismeretlen ember) törvényileg tisztátalanná ne tegye őket?

— Talán a vér láttán megijednek, nagyon gyámoltalannak érzik magukat, nem tudják, hogyan kell elsősegélyt nyújtani?

— Talán mert ők, a papi osztály tagjai, hasonló veszélynek nincsenek kitéve,

és ezért képtelenek a mással való azonosulásra, nem fogják fel és nem érzik át, hogy a halál torkában vergődő ember rászorul felebarátja megrendülésére és segítségére?

— Talán mivel megcsömörlöttek saját maguktól, önmagukkal meghasonulva élnek,

és ezt az utálatot kivetítik másokra is,

főleg olyanokra, mint ez a szerencsétlen,

akikhez se osztály-, se érdekközösség nem fűzi őket?

— Talán mint a templomi kultusz szolgái teljesen megszállottjai a kultusznak,

az istentiszteletet szabályozó előírásoknak? számukra csak a kultusznak van értelme, a valláshoz csak az tartozik hozzá, minden egyéb jelentéktelen és értelmetlen?

Mindenképpen az történik, hogy a másikban nem ismernek önmagukra, nem éreznek sorsközösséget a félholttal, és így megsegítésére semmit sem tesznek.

Előre kitervezett útjukon mennek tovább, pedig Isten irányváltoztatásra hívná őket.

Jézus egyszerűen leírja magatartásukat.

De talán meg is bélyegzi, el is ítéli őket?

A törvénytudónak rá kell jönnie arra,

hogy őt is hasonló veszély fenyegeti,

mint a papot meg a levitát:

könnyen elsáncolhatja magát abba a hiedelembe,