A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)
1983-07-01 / 7. szám
313 FI ATA LÓKNAK Szabó Ferenc ÚJ PÜNKÖSD Az ember imádkozó lény. Amikor Isten felé fordítjuk lelkünket, amikor hozzá beszélünk, és főleg, amikor figyelünk Szavára, amely lelkiismeretünkön keresztül szól hozzánk, valóban megéljük azt, hogy Isten „képmásai” vagyunk. Az élő Isten beszélő társai és munkatársai vagyunk, hogy szebb és jobb világot teremtsünk, A keresztény ember Jézus lelke erejében fordul az Atyához, mivel tudja, hogy a Fiúban Isten gyermeke. Bizalommal Abbának, Apukának szólíthatja Őt, miként Jézus tette. Miként az első pünkösd után a keresztények, mai hivő férfiak és nők, fiatalok és idősebbek, a Lélek erejében tanúságot tesznek a feltámadt Krisztusról. Közösen imádkoznak a Lélek ajándékaiért (karizmák), hogy ezek erejében megújíthassák a föld színét. Amikor közösen olvassák a Szentírást, imádkoznak és énekelnek, megélik azt, amit Krisztus mondott: „Ahol ketten-hárman összejönnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.” (Mt 18,20) Az utóbbi években a katolikus egyházban új szellemi mozgolódás mutatkozik. Az imádságnak, az Isten dicséretének új módjai jelentkeznek. Számtalan imakör alakul szerte a világon. Időnként nagy imatalálkozókat is rendeznek. Pl. 1975-ben, a Szentévben pünkösd napján a katolikus karizmatikus közösségek 3. világkongresszusukat tartották Rómában. Köztük volt Leo Jozef Suenens belga bíboros is, a mozgalom egyik kiemelkedő személyisége. (Könyvet is írt a karizmatikus mozgalomról, amely magyarul Üj pünkösd? címen jelent meg az eisehstadti Prugg kiadónál 1976-ban.) VI. Pál pápa fogadta a kongresszus résztvevőit, és - többek között — ezeket mondotta nekik: „Sohasem volt ekkora szükség, mint ma, arra, hogy a történelemben folytatódjék pünkösd csodája.” Suenens bíboros említett könyve elejéről idézünk most egy vallomást, amely eredetileg egy amerikai folyóirat körkérdésére adott válasz volt.
