A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)
1983-07-01 / 7. szám
306 a sírkőnél, keresve annak a másik oldalán a sírfeliratot, hogy vajon a templomépítő plébános, Father Magyar ott van-e már eltemetve, mert szívesen elbeszélgetnének és kezet szorítanának vele annyi év után. Gondolatban, ha a jó Isten megengedné, én is oda szeretnék zarándokolni az egykori sírkőhöz, akárhol lennék is eltemetve, hogy e találkozón lerójam örök hálámnak egy részét, azokkal szemben, akik velem együtt építettek és dolgoztak, az örökkévaló Isten dicsőségére, a magyar templom fejlesztésére. Hálás szellemi kézfogás lenne ez mégegyszer az élet és a sír innenső oldaláról. Ámen. Magyary Csilla NEM VOLT HIÁBA Egyre gyakrabban kérdezem: mire volt jó az életem? Tettem egyszer is hasznosat? Alkottam szépet, okosat? S az égből jött a felelet: élek, mert az Isten szeret! Nem is fontos, hogy életem mindenképpen hasznos legyen, mert ha lehajtom homlokom, s alázattal imádkozom, a legfontosabbat teszem: áldom, dicsérem Istenem! A virág csak illatozik, illatával imádkozik. Ég felé nyúlnak fel a fák, alattuk cirmos kis cicák: a fák szépen, fenségesen, a cicák cicányi kecsesen áldják Istenük, Urukat — s betöltik hivatásukat. Én is: ha semmit nem teszek, csak írok kusza verseket, de áldom bennük Istenem: nem volt hiába életem...
