A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)
1983-01-01 / 1. szám
FI ATA LÓKNAK 25 Szabó Ferenc: SZABADSÁGRA ÉS SZERETETRE VAGYUNK HIVATVA Egymás kölcsönös megismeréséhez szükségünk van a bátorságra, hogy megmondjuk saját igazságunkat, és meghallgassuk a másikét. A találkozásban és párbeszédben közösen keressük a legfőbb Igazságot. Az igazi találkozáshoz szükséges a kölcsönös bizalom és nyitottság. Elfogadjuk egymást mint személyek, akik arra kaptak hivatást, hogy EGYÜTT LEGYENEK ÉS EGYÜTT TEREMTSENEK, hogy önzetlenül és feltétlenül SZERESSÉK EGYMÁST. A szabadsághoz, az igazsághoz és a szeretethez vezető út hosszú. És mindenkinek a saját útját kell járnia, ugyanakkor mindannyiunknak együtt kell járnunk... Mint emberek és keresztények kaptunk hivatást erre az útra. A szeretet megszabadít bennünket a félelemtől: önmagunk és mások félelmétől, az Istentől való helytelen félelelmtől. Minél mélyebb és önzetlenebb a szeretetünk, annál szabadabbak vagyunk. Magunktól nem vagyunk képesek a szeretetre. Valamennyien tapasztaljuk magunkban és a világban a rosszat. Együtt könnyebben haladhatunk a felszabadulás és a szeretet útján, mert számíthatunk egymás támogatására. De főleg azért remélhetünk a közös út sikerében, mert Krisztus Lelke újjáteremt bennünket. A SZERETET LELKÉT KAPTUK AJÁNDÉKBA, AZ ISTENGYERMEKSÉG LELKÉT, AKI A MENNYEI ATYA GYERMEKEIVÉ és TESTVÉREKKÉ TESZ BENNÜNKET. „Mindannyiunkat egy Lélek itatott át» (1 Kor 12,13)0 A zsinat tanítása az ember méltóságáról és a bűn misztériumáról ,,Hívők és nemhivők csaknem egybehangzó véleménye az, hogy mindent az ember érdekében kell elrendezni, minthogy az ember áll a földi lét középpontjában és csúcsán. De mi is az ember? Sok és különféle, sőt egymással ellentmondó nézetet vallott és vall önmagáról. Van úgy, hogy mindenek felett álló zsinórmértéknek teszi meg magát, máskor viszont a kétségbeesésig megy el önmaga leértékelésében. Innen ered tanácstalan
