A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)

1983-05-01 / 5. szám

214

Természetesen alaposan fel kellett készülnie erre a sajátos küldetésre. Hallatlan áldozatok árán megtanult kínaiul, vagyis megtette az első lépést az inkulturáció útján. Jezsuita társa, Michele Ruggiero egy levélben ezt írta: „Kínaiakká lettünk, hogy Krisztust a kínaiakkal megismertessük." Ricci 1582-ben érkezett meg Macau szigetére; onnan Dél-Kínába, a zhaoqingi misszióba küldték. Csak 24 évi rendkívül fáradságos előkészület után sikerült Kína szívébe eljutnia. 1601 és 1610 körül Pekingben gyűjthette be előző fáradságos munkája gyümölcseit.

Kezdetben úgy öltözött, mint a buddhista szerzetesek. De hamar rájött, hogy ily módon a buddhista szerzetesekkel együtt kiszorul a társadalom peremére. Matteo Ricci és társai ekkor úgy döntöttek, hogy a tudósok öltözetét veszik magukra, akik szintén a közösség szolgálatára kötelezték el magukat.

A jezsuita hithirdető és társai mindenekelőtt meg akarták nyitni a kínaiak előtt a tudományos haladás útját. Matteo Ricci ezért kínaira fordította Euklidesz geometriáját.

Természetesen tovább is ment: alkalmazkodva a sajátos kulturális környezethez, hirdette az evangéliumot. Elismerte a kínai nép számára oly drága konfu- cianizmus értékeit, és az ezekről folytatott beszélgetések során a legfőbb Jó, az igaz Isten felé fordította hallgatói szívét. Társaival együtt sikerült megalkotnia a teológia és a liturgia kínai fogalomrendszerét; végeredményben megteremtette a kedvező körülményeket ahhoz, hogy a kínai nép megismerje Krisztust.

Tanítását életpéldájával tette hitelessé: példaadó szerzetes volt, szeretetreméltó a beszélgetésben, a vendégfogadásban; a látogatók pedig soha nem hiányoztak... Matteo Ricci barátsága jeléül lefordította Cicero De amicitia c. munkáját kínai nyelvre. - Életével őstudásával sok barátot szerzett magának a tudósok és az ország vezetőinek köréből. Nagyfokú alkalmazkodó készsége többek meg nem értését váltotta ki. Matteo Ricci nagy alázattal és tanulékonysággal mindig készen állt arra, hogy felülvizsgálja nézeteit és a hithirdetés módszereit. Tisztában volt ugyanis azzal, hogy nem személyes ügyéről, hanem