A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)
1983-05-01 / 5. szám
215 az Apostoli Szék és a Jézus Társasága által rábízott küldetésről van szó„ Ez a meggyőződés segítette abban, hogy elkerülje az elbátortalanodás és az elszigetelődés kísértését. A jezsuita misszionárius a kínai kultúrában megtalálta az evangéliumi üzenet hirdetésének lehetőségeit is. 1981. februárban az ázsiai kínai közösséghez intézett üzenetében a Szentatya többek között hangsúlyozta: az Egyház a legrégibb időktől kezdve a különböző népek kultúrájához alkalmazkodva fejezte ki Krisztus igazságát. Az üzenet ugyanis, amelyet hirdet, minden néphez és fajhoz szól, nem egy csoport vagy egy faj kizárólagos tulajdona. — Ismeretes,folytatta gondolatmenetét a pápa, hogy a kínai civilizáció egyike a világ legrégibb és leghíresebb kultúráinak: eredetében, nyelvi és irodalmi kifejezéseiben, hagyományaiban és szokásaiban teljesen önálló. Matteo Ricci meg volt győződve arról, hogy a krisztusi hit csak gazdagíthatja és tökéletesítheti a kínai kultúrát. Kínai tanítványai valóban értékes szolgálatot tettek hazájuknak. 400 évvel Kínába érkezése után Matteo Ricci alakja és életműve rendkívül időszerű a kínai nép számára, amely elkötelezetten keresi a modernizálás, a haladás útját. Az egyház úgy tekint a világ e legnagyobb népére, mint nemes hagyományok és életadó erők olvasztó- tégelyére, mint nagy és ígéretes reménységre. A kínai nép ma azért adózik tisztelettel Matteo Ricci emléke előtt, mert a jezsuita misszionárius alázatos volt, becsületes és önzetlen, nem voltak rejtett céljai, szabad volt minden idegen gazdasági vagy katonai hatalomtól. „Sikerült hidat építenie az egyház és a kínai kultúra között; ez a híd ma is szilárdnak és biztosnak tűnik, a múltban tapasztalt és a jelenben is megújuló nehézségek és meg nem értés ellenére. Meg vagyok győződve arról, hogy az egyház félelem nélkül és a jövő felé fordított tekintettel haladhat ezen az úton. Bizakodhatunk abban, hogy az akadályok elsimulhatnak, hogy meg lehet találni azt az alkalmas módszert és azokat a megfelelő struktúrákat, amelyek ismét megnyithatják a párbeszédet, és azokat állandóan ébren tarthatják. Ily módon minden kínai hivő otthonosan érezheti magát mind nemzeti közösségében, mind az egyházban. Biztosak vagyunk abban, hogy mindez az egész kínai nemzet javát is szolgálja, amely nemzetet az egyház tisztel és nagyra becsül." Matteo Ricci (1610-ben bekövetkezett) halála után is Kínában maradt. Maga a császár adományozta azt a földet, ahol eltemették. Amikor egyesek csodálkoztak, hogy ez megtörténhetett, a birodalom kancellárja így válaszolt: „Még az sem történt meg soha Kína történe.......................................Befejezés a 237. oldalon.......................................
