A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)
1983-04-01 / 4. szám
A 190 Pedig így szólt az ígéret a múltból: — Valahol! Valamikor! Valami! Hitették a bölcsek, hitték a hívők, — mióta élünk, e hitetést hallani. De már reánk tört a tudás: - Valami nincs sehol! — s a mi dolgunk ezt bevallani, s keresni azt, amit már nem szabad senkinek elmulasztani. Újra kell kezdeni mindent,- minden szót újra kimondani. Újra kell kezdeni minden ölelést, — minden szerelmet újra kibontani. Újra kell kezdeni minden művet és minden életet,- kezünket mindenkinek újra odanyújtani. / Újra kezdeni mindent e világon, — megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol... Bemarda SZORONGÁS Kint az egész ember vagyok. Kabátomban, kesztyűmben, sapkámban, táskámban, igazolványaimban talán benne rejlik a frissesség, a jókedv, a munkabírás, a „stramm’’, a „fitt’, a „jóldiszponált’. Nem léteznek gondjaim, bajaim, gyengeségeim, lehangolódottságom, betegségem. S ha hazajöttem, és mindent levetettem, megbeszélhetem-e veletek fulladozó törekvéseimet, sorozatos kudarcaimat, szorongásaimat, félelmemet, kitartó rosszullétemet és sok-sok „képtelenség”-emet? ... vagy közietek is csak erős legyek és magasan járó idegen?! .. . teher az, ha botorkáló testvéretek leroskad közétek???!!!
